Értesíthetünk a legfrissebb témákról?

oké!

Életemben először úgy nyúltam a gombához, ahogy eddig sosem, és egyáltalán nem volt egyszerű

Így vágtam bele a fermentálás rejtelmeibe, amit egy kínkeserves metrózás során látott Insta-kép inspirált. Rázós menet volt!  

Ez a történet egy Instagram-képpel kezdődött. Biztos ismeritek a helyzetet: melóból hazafele mész, metró tele, leülni vagy elővenni egy könyvet esélytelen, így marad a jó öreg Instagram- és Facebook-görgetés, állva, fél kézzel…
Na, így botlottam bele ebbe a képbe, és egyből tudtam, nekem ezt meg kell csinálnom:

Szerencsés helyzetben vagyok, mert míg az emberek többsége maximum otthon, esténként, esetleg hétvégén tud kísérletezni, addig én, hála a Nosaltynak, elég sokszor szabad kezet kapok kajaügyben. Így hát, ahogy sikerült túlélnem a Batyi-Örs csúcsidős metrót, az volt az első dolgom otthon, hogy elkezdtem nyomozgatni, mi fán terem a fermentált gomba és az a csodaszép színű zöld olaj.

Kiderült, hogy a kettőből az egyiket nem is űrtechnológia elkészíteni!

Kezdjük is a könnyebbel, a petrezselyemolajjal

Manapság nagyon divatos mindenféle színű és állagú pöttyökkel-csíkokkal díszítgetni a tányérokat, bevallom, én is szoktam. Tejföllel meg joghurttal. :D Na jó, nem, de tény, hogy a petrezselyemolaj eddig kiesett a menüsorból, szóval éppen itt volt az ideje, hogy ezt is kipróbáljam! Mint kiderült, nem is kell hozzá olyan sok dolog, csak egy nagy adag friss petrezselyem, némi újhagyma, jó minőségű olívaolaj, víz és néhány szűrő. 

Recept itt, ha bővebben érdekel, de annyit elárulhatok, minden percét megérte a belefektetett idő, őrületesen gyönyörű szín és frissítő üde íz lett a végeredmény.

És akkor jöjjön a neheze: a fermentált rókagomba 

Kicsit csalok, és lelövöm a poént már itt, a cikk közepén.

Nem lett jó. Vagyis nem olyan lett, mint amilyenre számítottam. 

 

Több mint egy hét internetes kutakodás, külföldi cikkek, YouTube-videók, fórumok, Facebook-csoportok (tényleg, tudtátok, hogy van egy remek fermentálós magyar Facebook-csoport, ahol irtó segítőkész és tapasztalt emberek gyűltek össze, hogy megosszák fermentálós sikereiket, kudarcaikat? Ezt sajnos már csak utólag fedeztem fel...) után úgy döntöttem, belevágok!

Nem volt egyszerű, mert mint kiderült, nem éppen a gomba a legegyszerűbben fermentálható alapanyag. Szóval legyetek okosabbak, mint én, és kezdjétek mondjuk egy adag káposztával vagy hagymával!

Na de vissza a rókagombához!

Vásárcsarnok, gombabolt, friss rókagomba, kilója 6000 Ft. Oké, gondoltam, kezdjünk először egy fél kilóval, mert lehet, hogy nem fog sikerülni. Gomba: pipa, fűszerek: pipa, eszközök: pipa. Receptekkel teli a net, mi baj lehet, majd csak kotyvasztok valamit. Aha, hát, mint kiderült, nem sok ember osztotta meg a tapasztalatait a rókagombával kapcsolatban, így egy-két helyen improvizálnom kellett.

Sajnos már az előkészítési fázisban is többféle véleményt olvasni, egyesek szerint előtte hőkezelni kell, valaki egy óráig főzi, mielőtt üvegekbe zárja, vannak, akik a sóoldatra esküsznek, de itt is eltérő mennyiségekről lehet olvasni, ja és vannak a hardcore-arcok, akik nyersen eszik. 
 

 

Na én valahol félúton megálltam, és úgy döntöttem, hogy nyersen készítem, majd ha kész, és nem ízlik annyira, maximum megfuttatom egy kis fokhagymás vajon, az mindig bejön (spoiler, a végén megfuttattam egy kis fokhagymás vajon)!

Szóval, gomba megtisztítva, üvegek előkészítve, fűszerek betárazva. 

A folyamatot egy általam készített giffel prezentálnám:

 

Fontos, hogy minden, de tényleg minden legyen nagyon tiszta és száraz! Ellenkező esetben olyan folyamatok indulhatnak meg az üvegekben, amiknek a végén a kukában landol az egész.

Ha belevágnátok, akkor itt lesz hozzá a recept!

Szóval eltelt egy hét, és én a kötelező napi sziszegtetések, ellenőrzések után úgy gondoltam, itt az idő a kóstolásra. Nyersen nem ízlett. Gumis állag, enyhe fokhagymás íz. Jött a már említett fokhagymás vajon futtatás, majd egy fokkal ízletesebb végeredmény. 

Olaj kész, gomba kész. Elméletileg végeztünk is, hiszen az Instagram-képen ez a két dolog volt, meg egy kevés virág a színek miatt. “Dehát én ezzel nem lakok jól!”, jött a felkiáltás a hasam felől, így egy adag zöldfűszeres, jól bevált szűzérmével (recept itt) koronáztam meg a dolgot, aztán vártam a kollégák reakcióit.

Vegyes kritikák, kérdő tekintetek, “Dávid, megérte ezzel ennyit foglalkozni?” és hasonlók. 

A válaszom arra, hogy megérte-e...

Igen, mert ha nem is ez lett életem legfinomabb étele, örülök, hogy belekóstolhattam a fermentálás elképesztően összetett világába, továbbá bekerülhettem ebbe a remek Facebook-csoportba, és a következő alkalommal már biztosabb lábakon vághatok bele az egészbe. Mit szólnátok mondjuk egy savanyított retekhez? ;)

Ezek is érdekelhetnek még:

Szólj hozzá!

Hozzászólások

A komment maximális hossza nem lehet több, mint 3969 karakter!

Még nem érkezett hozzászólás. Legyél te az első!