Diótörő, mákdaráló… olyan szavak, melyeket már akkor a karácsonyhoz kapcsoltam, mikor fel sem értem a konyhaajtó kilincsét, és az ünnepből csak az ajándék érdekelt.
Nem végeztem felmérést, de bizton állítom, hogy a dió ésa mák az a két járulékos eleme a karácsonynak, amit egyszerűen nem lehet elhagyni, és mióta létezik az ünnep, a magyar konyhákban valamilyen formában megjelenik december végén. Jóval megelőzte a bejglit, hisz az csak az elmúlt 100 évben lett ilyen népszerű, mondhatnánk, gasztrotörténetileg a tészta csak járulékos elem, a töltelék a lényeg. De miért is ilyen népszerű ez a két termés hosszú évszázadok óta?
A dió őshonos hazánkban, a honfoglalás korában az egész országban megtalálható volt. Szeptembertől fogyasztható, de megpucolva, hűvös helyen hónapokig, pucolás nélkül egy évig is eltartható avasodás nélkül. Rendkívül magas a kalóriatartalma, sok benne a fehérje és a foszfor.
A forma és a tálalás tehát mindegy, de tartsuk a szép szokást, és karácsonykor csempésszünk az asztalra egy kis diósat és egy kis mákosat is.
Szóval mind a mák, mind a dió viszonylag könnyen beszerezhető, jól eltartható, igazi energia- és egészségbomba volt, és régen az ilyet tisztelték. Másrészt, a téli időszakban, mikor különösen szükség volt az extra energiára, a legjobb választás volt a dió rágcsálása és a mézel kevert mák fogyasztása. A máknak ráadásul termékenység-varázsló erőt is tulajdonítottak, szegényebb helyeken mákos csík került az asztalokra, ahol jobban futott a szekér, ott kalácsok, kelt tészták kapták a cukros, mézes, aszalt gyümölcsös, mákos töltelékeket.
A mák kicsit rafináltabb, nemcsak a konyhánkba, a nyelvünkbe is beépült. A bódító italt a népnyelv gyűjtőszóval mákonynak, a kicsapongó ifjú legényt meg mákvirágnak emlegette. A mákszemeket a gubóból ősz elején nyerték, és igen, nemcsak a szemeket, a gubót is felhasználták, orvosságot, fájdalomcsillapítót főztek belőle. A mákszemeket hűvös helyre tették vagy mézzel összefőzték, így növelve a tartósságát. A mák tele van kalciummal, magnéziummal, foszforral és jelentős vitaminforrás is.
