A hidegebb idő beköszöntével sokan kezdenek D-vitamint szedni, azonban ha nem megfelelő a K-vitamin-szintünk, akkor akár káros is lehet. D- és a K-vitamin két nélkülözhetetlen, zsírban oldódó mikrotápanyag szervezetünk számára, így tényleg nagyon fontos, hogy elegendőt vigyünk be belőlük.
A D-vitamint a napfény vitaminjaként tartják sokan számon, ami nem véletlen, hiszen ezt a mikrotápanyagot bőrünk is képes megtermelni, ha éri a Nap. Támogatja az immunrendszerünket, ezen kívül pedig fontos szerepet játszik a kalcium felszívódásának elősegítésében és a vér megfelelő kalciumszintjének fenntartásában is. A K-vitamin a véralvadáshoz, valamint a kalcium csontokba és fogakba történő beépüléséhez nélkülözhetetlen.
Tehát a D- és a K-vitamin egy csapatban játszik, ha a kalcium-anyagcseréről beszélgetünk.
A D-vitamin-hiány előbb-utóbb csontritkuláshoz, míg a K-vitamin hiánya idővel az erek elmeszesedéséhez vezethet, ha a vérben lévő D-vitamin nem tud beépülni a célállomásokon.
Emiatt merülhet fel a kérdés, hogy az alacsony K-vitamin-szinttel rendelkezők esetében káros lehet a magas D-vitamin-bevitel. A túlzott D-vitamin-bevitel magas vérkalciumszintet eredményez, ami viszont hosszú távon érelmeszesedést és szívbetegséget okozhat. A K-vitamin-hiányt ráadásul már önmagában is kapcsolatba hozták a érelmeszesedés fokozott kockázatával.
Vannak kutatások, melyek megállapítottak, hogy nagy dózisú K-vitamin bevitelével megakadályozható vagy lassítható az erek meszesedése, ezzel pedig egyes szívbetegségek rizikója is mérsékelhető. Ezek a megállapítások azonban még nem számítanak egyértelmű bizonyítékoknak, és további vizsgálatokra van szükség, hogy tisztább képet kapjanak a D- és a K-vitamin kölcsönhatásáról.
Ezek a cikkek is érdekelhetnek?
