CUKORSOKK: a sorozat, amiben Flóra megsüti nektek a legdurvább édességeket, ezúttal egy croquembouche-t!

Ebben a vadiúj sorozatban olyan recepteket és technikákat szeretnék nektek megmutatni, amelyeknek nem biztos, hogy neki mertek állni...pedig tényleg nem olyan bonyolultak!

Amikor valaki megkérdezi, mi a hivatalos szakmám, engem mindig büszkeséggel tölt el, hogy azt mondhatnom: szakács, cukrász (és vendéglátó-menedzser). El tudom magamról mondani, hogy a vendéglátás számos területén volt alkalmam bizonyítani és dolgozni, de a szívemhez legközelebb egyértelműen a cukrászat áll. Nem vagyok kimondottan édesszájú, viszont alkotni és elkápáztatni imádok. Gyakorlatilag gyerekkorom első homoktortája óta érdekel a sütés, mostanra pedig már megrendelésre is készítek tortákat, igaz, már nem homokból.

A Nosaltynál töltött kreatív idő mindig rádöbbent arra, hogy mennyire is szeretem, amit csinálok, most pedig lehetőségem nyílt rá, hogy ezt nektek is megmutassam, illetve egy pár olyan receptet is hozzak nektek, ami nem kevés odafigyelést és kicsit több ügyességet igényel. Ám a megvalósításuk nem lehetetlen küldetés, még annak se, aki nem képzett cukrász. Fontos a türelem és az alázat, az alapanyagok mértékegységeinek betartása pedig fő szempont

Az első alkalommal bele is vágtunk rögtön a közepébe, egy croque-en-bouche avagy croquembouche, (ejtsd: krokambus) nevű francia desszertcsoda készült. Nevének a jelentése: „szájban roppanós”, és ez nem véletlen, hiszen a tésztagolyókat sűrű karamellbe mártogatják, ettől a máztól lesz kívül fényes és ropogós.

A sütemény megalkotója Marie-Antoine Carême francia mesterszakács volt, akit az első világhírű szakácsként tartanak számon. Úgy híresült el, hogy „a szakácsok királya, a királyok szakácsa”. Ezt a desszertremeket ő is csak igazán különleges alkalmakkor készítette.

Tudtad?

A Croque-en-bouche egy égetett tésztából készült fánk, amit tejszínnel lazított, főzött vaníliakrémmel töltenek meg, majd abba a bizonyos karamellbe mártogatják. A megmártott fánkocskákat karamellel ragasztják egymáshoz, és gúlaszerűen felépítik. Hogy még impozánsabbá tegyék a kész tornyot, karamellszálakkal vonják körbe.

Összességében semmi extra hozzávalóra nem lesz szükség, csak türelemre, viszont szerintem ennyit simán megér, mert a végeredménytől teljesen el lesz ájulva a közönség. Na de sok a duma. Ebben a cikkben megtaláljátok a receptet és a hozzá tartozó videót is, ami majd elegendő útmutatást nyújt saját fánktornyotok felhúzásához. Az égetett cukorral csak óvatosan, jó sütögetést kívánok!