A kelt tészta az, amiről nem tudok, de nem is akarok lemondani – alkalomadtán készítve, ezerféle változatban szeretem, a legnagyobb kedvenc persze nyáron gyümölcsös lepények és piték alapjaként.
Számos ügyetlen próbálkozás és túlfuttatott élesztő után mára szerencsére rájöttem a nem is olyan nagy titok nyitjára, s bármikor sikeresen összerittyentek egy kelt tésztát, ami még mindig lenyűgöz, mikor pihentetés után a kétszeresére megkelve szinte kibuggyan a tálból. Én a friss élesztőt favorizálom, mert bolti kutakodásaim során, jó pár szárított verziót átvizsgálva, azt találtam, hogy az instant fajtákban sok hozzáadott, pluszadalékanyag is feltűnik, amire persze semmi szükségünk.
Szóval, ha egy mód van rá, maradok a friss élesztőnél, manapság hatvan forint körül árulnak egy ötdekás kockát. Ez a mennyiség egy kiló liszthez elegendő, mivel általában egy átlagos háztartás kisebb adagokkal süt-főz, felezzük meg, két és fél deka elegendő lesz fél kiló liszthez. És akkor a felfuttatás mint a legnagyobb kihívást jelentő feladat: fél deci tejben, csepp cukorral dolgozzuk össze az élesztőt. A tej legyen langyos, mondjuk kézmeleg. Akkor dolgoztál jól, ha a massza kissé megemelkedik a pohárban és kis buborékok képződnek benne – az élesztőt felfuttattad. Ha túl forróra hevíted a tejet, az egész munka kárba veszhet, az élesztő ugyanis magas hőmérsékleten tönkremegy.
Annyi minden készülhet vele! Ott van máris a nagyi specialitása, az aranygaluska, isteni sodóval és darált dióba forgatva. A csigatorta – már csak a fahéj miatt is – ugyan téli hangulatot áraszt, de én nem mondok le róla nyáron se: mindig megmelegíti a saját és mások lelkét is, ha egy omlós, cukros-fahéjas kelt tésztával állítok eléjük.
A kalács igazi szezonja éppen véget ért, hiszen a húsvéti sonka mellé, ha kellett, ha nem, mindenki ezt ette, viszont a buktával talán mások is úgy vannak, hogy ezer éve nem ettek egy igazán jót: ha van jóféle házi lekvárunk, ne sajnáljuk az időt, múljuk felül az iskolai menzát, ahol előszeretettel kínálták desszertként a buktát – késsel vágható ízzel, azaz lekvárral. Aztán hamarosan friss gyümölcsökkel süthetjük, tölthetjük a tésztákat, de amíg ez bekövetkezik, érdemes kipakolnod a kamrát, megmaradt befőtteket felhasználni. Ennek híján idézd meg a nyarat mirelit bogyós gyümölcsökkel (ribizli, málna, szamóca, szeder, áfonya)!
