
Kissé savanykás zamatú bogyós gyümölcs, magas C-vitamin tartalommal. Gyümölcsük, levelük tanninokban (csersavakban) igen gazdag. Számos fajt gyógynövényként használnak, mivel a tanninnak összehúzó tulajdonsága van, ami a hajszálereket védi. Baktériumölő hatása szintén ismert.
Fogyaszthatjuk nyersen, süteményekbe is tehetjük, de készíthetünk belőle lekvárt, szörpöt, sőt bort is.
Az éretlen termését az olajbogyóhoz hasonlóan már az ókor óta szokás sós vagy ecetes vízben köménymaggal eltenni. Borecetben elrakva a kapribogyót helyettesítheti. Savanyítani is szokták, és vadhúsból készült ételekhez tálalják. Korábban a házi kertekben gyakori növény volt, ma már háttérbe szorult.
Közepes pektintartalma miatt sűrűbb dzsem, lekvár csak hosszabb főzési idővel, más magas pektintartalmú gyümölcs vagy zselésítő anyag hozzáadásával főzhető.
(Forrás: Wikipédia)