E heti főszakácsunk Takácsné N. Olga. Most tőle tudhatjátok meg, hogyan került a konyhába, miért maradt ott, és milyen újításokkal próbálja feldobni a mindennapokat.
Hogyan találtam magam a konyhában? Igazából úgy, hogy megszületett az első gyermekünk, és elkezdtem főzni, alakítani a család ízlését. Rájöttem, hogy főzni jó, és jó, ha sikert aratok vele (ez szerencsére gyakran megesik! :-) ). A mindennapos főzés miatt variáltam kicsit, újabb dolgokat próbáltam ki, de alapjában véve ragaszkodom a magyaros konyhához, és ahhoz, hogy gyors, egyszerű ételeket készítsek. Nagyon féltem a kelt tésztától, pár évvel ezelőttig nem is készítettem. Aztán a kislányomnak szerettem volna a kedvében járni, találtam egy kakaóscsiga-receptet és belevágtam. Anyósom is biztatott, és végül sikerült: finom, szaftos kakaós csigák kerekedtek. Csodáltam a tésztát, a látványát, a tapintását, jó vele dolgozni. Jó látni, ahogy növekszik. Azóta is nagy kedvenc nálunk a kakaós csiga, amit gyakran készítek, s most már mindenféle kelt jöhet!
Próbálkozom újdonságokkal, de persze nem sikerülhet minden; emlékezetes kudarcom a céklaleves volt, ami konkrétan ehetetlenre sikeredett, még a mindent ehetőre lehet sózni felkiáltással sem volt menthető. Izgalmas dolog látni, hogy a gyerekek milyen ételeket szeretnek, és miket nem. Tavaly történt, hogy anyukámtól kaptam egy receptet, a burgonyapongyolás virslit. El is készítettem, egyik-másik sajttölteléket kapott, s közben végiggondoltam, miket kedvel a kisfiam, és el is döntöttem, hogy na, ez az, amit ő nem fog megenni. Aznap sokáig aludt délután, s mikor felkelt, szabályosan rávetette magát a halomra. Én pedig nagy megelégedettséggel néztem, hogy falja be az ételt. Ez még nem volt neki elég, egész délután rájárt, és csent belőle, végül már a lakás több pontján találtam félig megcsócsált burgonyapongyolás sajtot, virslit. A legnagyobb elismerésnek tartom, mikor a gyermekeim jóízűen eszik az ételeket, a sütiket.
Újabban a kekszeket is itthon készítem, gyermekeim örömére. A lányom már elmúlt 5 éves, nagyon szeret segíteni a konyhában, és elismerem, elkél néha a segítség. Sokszor már úgy választok receptet, hogy ő is be tudjon segíteni. Bőszen kavar, morzsolja az élesztőt, keni a tepsit, és már jön is utána a 2 éves öccse, aki még inkább kavarodást csinál a konyha táján, viszont lelkes fogyasztó. Remélem, hogy nekik is át tudom adni a főzés, a sütés szeretetét, és nekik is céljuk lesz házias ételeket tenni a családjuk asztalára. Sokféle ételt készítettem már, de valljuk be, amit más készít, az mindig jobban esik. Az egyik ilyen étel apukám csülökpörköltje, a másik a férjem grillezett lazaca. Ezeket csak ők tudják úgy!
