Szóval az van, hogy Japánban már nem tudnak mit kitalálni, és nem elég, hogy hozzájuk fűzhető a világ egyik legfinomabb levese, a ramen, ami már így is igazi ízkavalkád, tele ramentésztával, húslevesalaplével és hússal, fűszerekkel, biztos ami biztos, még egy erőteljes plusz ízt is belekevertek a dologba. Egy marok étcsokoládét, eredetileg Valentin-napra szánva.
Mi a RAMEN?
Tisztázatlan eredetű (kínai vagy japán) levesféle búzalisztből készült tésztával. Az alaplé többnyire húsleves, mely csirkéből vagy sertésből készül, fűszerekkel. Ez lehet kombu (moszat), kacuobusi (szárított tonhaldarabok), nibosi (szárított aprószardínia), marhacsontok, siitake gomba, illetve hagyma, valamint só, miszó és szójaszósz. A keletkezett levet négyféleképpen lehet csoportosítani: sió, tonkocu, sóju, micó.
Ha belegondolunk, nem annyira megdöbbentő húzás ez egy országtól, ahol vantamagoyakiomlett is, ami cukorral készül, édes-savanyú ízpárosítások tömkelege, sake-s kitkat csoki, japán mekis sült krumpli csokival hintve, hogy egyéb nemzetek kakaóbabbal készült ételeit ne is említsük (például amexikói mole-szószvagy egy kiadós csokoládés szarvaspörkölt.)
A csokis ramen többek közt a Korakuen ramenezőben és a Mensho Tokyoban is elérhető, utóbbiban így néz ki:
Egyesek szerint jól illik a levesbe az édes íz, mások szerint már az illatok is elkülönülnek: míg egyik orrlyukunkat ellepi a csokoládé jellegzetes kakaóssága, a másikba a ramen nehéz, húsos-szójás aromája eszi be magát...a duó pedig nem egészen kompatibilis.
Állítólag úgy a legjobb, ha a leves tetejére gondosan rábiggyesztett masszív étcsokidarabokat hagyjuk szétolvadni a lében - egészségünkre.
