1944-45-ben járunk, a II. világháború minden fronton tépázza Európát. Hollandiát pedig egy csodálatos növény hagymája menti meg az éhínségtől. A náci kegyetlenség egyik szörnyű intézkedése volt, hogy elvágták az ellátási láncot a mezőgazdasági területektől, így a holland emberek nem jutottak élelmiszerhez. Azonban a szükség mindent felülírt, és így jutottunk el a hagymákig. Méghozzá a tulipánhagymákig.
Az „éhes tél”
Ez a szörnyű '44-'45-ös tél a megszokottnál is zordabb időjárást hozott: rettenetes hideg és nagy hó volt Hollandiában. A fűtés nemléte is kínozta a lakosságot, de az élelmiszerhiány még ezen is túltett. Nem véletlen, hogy ezt a telet „éhes télnek” nevezik.
A világhírű holland származású színésznő, Audrey Hepburn egész életében hordozta az éhínség miatt kialakult hiánybetegségeit és emésztési rendellenességét, hiszen a háború kezdeténél ő még csak 11 éves volt.
Az előző ősz sem a virágültetés és a földek ápolásának bűvöletében telt, az emberhiány és a háború nem tette lehetővé, hogy az élet a megszokott kerékvágásban haladjon. Több millió virághagyma maradt parlagon, ültetés nélkül, melyek közül például a nárcisz és a jácint emberi fogyasztásra nem alkalmas, sőt, egyenesen mérgező. Viszont az ország csodálatos tulipánjainak nyers, kicsit száraz hagymái is fogyaszthatóak, ezért az emberek éltek is a lehetőséggel, hogy mentsék, ami menthető, és ételhez jussanak.
A túlélés receptjei
A holland Élelmiszerellátási Hivatal egy egész kalauzt adott ki, amiben tanácsokkal, tippekkel szolgáltak a tulipánhagymák elkészítéséről. Ebben leírták, hogy meg kell szabadítani a száraz bőrétől és a hagyma sárgás szíve sem ehető, tekintve, hogy nagyon keserű. Tulipánhagymából készülő leves, püré receptjét osztották meg és még egyféle kenyérsütési technikát is: a lereszelt hagymákat liszttel, sóval és vízzel kellett összekeverni. Igaz, leírások alapján ez egy rendkívül kellemetlen állagú, fűrészpor-szerű kenyér volt, de az íz nem számított, hiszen a túlélés volt a cél. A hagyma magas keményítőtartalma pedig tette a dolgát és pillanatnyilag, de elűzte az éhséget. Ráadásul több benne a kalória, mint például a krumpliban, ami nagyon fontos volt a túléléshez.
Mivel sokak az éhség ellenére is kételkedtek benne, hogy a tulipánhagymák ehetőek lennének, egész propaganda ment, hogy meggyőzzék a népet a virághagymákról.
Kifejezett „nagykövetei” is voltak a kampánynak, hogy meggyőzzék a polgárokat: a tulipánok fogják megmenteni őket.
Sajnos nem hivatalos adatok alapján több mint 20 ezren lettek az éhínség áldozatai. Mégis, az egész holland nép végtelen hálával tartozik a csodálatos tulipánoknak, hiszen mai kereskedelmük és eleve csodás látványuk mellett egy kegyetlen érát segítettek át a poklok poklán.
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
Szerző: Pákozdi Nóra
További gasztronómiai érdekességeket olvashatsz:
