Azt hinnénk, egészséges, pedig valójában sem a környezetünknek, sem a szervezetünknek nem tesz jót a tenger gyümölcseinek fogyasztása - ez derül ki abból a Nature folyóiratban megjelent tanulmányból, melyen 26 tudós és környezetvédő dolgozott.
A Telex.hu cikke alapján a kutatásból kiderül, hogy a védett tengeri területek alkalmasak lehetnének a biodiverzitás helyreállításában, a tenger gyümölcseinek termelésében és a felmelegedést okozó széndioxid tárolásában. Probléma azonban, hogy ezeknek a védett területeknek is csak egy elenyésző része mentes minden élőhelypusztító tevékenység alól.
Jelenleg az óceánoknak mintegy 7 százaléka van kijelölve védett területként, ebből kevesebb mint 3 százalék az olyan terület, ahol tiltás alatt áll minden olyan bányászati vagy halászati tevékenység, amely pusztító hatással lenne a víz élővilágára.
Enric Sala, a National Geographiy Society tudósa, valamint a tanulmány vezetője szerint az óceánok élővilága a klímaváltozás és a tengeri élőhelyek károsodása mellett a túlhalászat miatt hanyatlik óriási és gyors mértékben. A kutatás szerint az óceánok egészségesebbé válásának kulcsa az lenne, ha a világ kormányai által egységes döntés születne a globális gazdasági célokról, valamint ha 2030-ig hivatalosan is 30 százalékossá emelnék a védett területek méretét. A kutatás vezetője szerint az óceánok egészségesebbé válása már rövidebb idő alatt is érzékelhető lenne, a pozitív irányba való mozdulás pedig nem csak az emberiségnek, de a gazdaságnak is hosszútávú hasznára válna.
A kutatás során először végeztek olyan méréseket a kutatók, amellyel azt szerették volna megállapítani, milyen hatással van a klímaváltozásra az óceánok fenekét halászhálóval végigsöprő halászat. Mint az kiderült, ez a halászati módszer évente átlagosan egy gigatonna karbonkibocsátással jár, mely Kína, az Amerikai Egyesült Államok, Japán, India és Oroszország kivételével meghaladja a világ összes országának karbonkibocsátását.
A kutatók szerint a fenékhálós halászat által nagy mennyiségű szén szabadulhat fel a vizekben, melyet az ott élő mikróbák szén-dioxiddá változtatnak. Arról egyelőre nincs pontos információ, pontosan mekkora mennyiségű szén-dioxid jut el a tengerekből a légkörbe. A tanulmány többek között arról is hírt ad, miszerint a tengerfenéki halászat okozta karbonfelszabadulás kockázatát 90 százalékkal lehetne csökkenteni akkor, ha az óceánok mindössze 3,6 százalékán tiltanák a gazdasági célú halászatot, elsősorban nem máshol, mint a tengermenti országok 370 kilométeres körzetében.
A tengerfenéki halászat okozta legnagyobb károsanyagkibocsátó országok közé Kína és Oroszország mellett jelenleg Olaszország, Nagy-Britannia, Dánia, Franciaország, Hollandia, Norvégia, Spanyolország és Horvátország tartozik, ebből csak Kína az összes kibocsátás csaknem háromnegyedéért felelős. Amennyiben belátható időn belül sikerülne visszaszorítani a szén-dioxid kibocsátás mértékét, valamint a vonóhálós halászatot, az az érintett országoknak szén-dioxid krediteket eredményezhetne, valamint lehetővé tenné a védett óceáni területek növelésének finanszírozását is.
Amíg ezek a törekvések nem kapnak hivatalos címet, a tengeri hal- valamint gyümölcsfogyasztás nemcsak hogy a környezetre, de az emberi szervezetre sem tud pozitívan hatni. Minél nagyobb mértékben történik a halászat, annál nagyobb mértékben szennyeződnek a vizek és azoknak élővilága is.
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
