Húspótlóként és szószként ismerjük, ma már azonban rengeteg élelmiszerben megtalálható alapanyagként a szója, amit a mai napig nem sikerült teljesen kiismerni. Bár számos kutatás cáfolta már, hogy a szója káros lenne az emberre, a tudomány mai, ellentétes állása szerint az élelmiszer nagymértékben való fogyasztása káros hatással lehet a szervezetre.
Míg a Föld keleti részén csak ínyencség, addig a nyugati világban már számtalan feldolgozott étel egyik alkotóeleme a szója, zsírszegény tejtermékekben, felvágottakban és édességekben egyaránt megtalálhatjuk az összetevőt, kikerülni ma már szinte lehetetlen.
Baj, hogy szóját eszünk, vagy elfér a mindennapi étrendben?
Az 1990-es évek elején, egy rágcsálókon végzett kutatás miatt az volt az általános vélekedés, hogy a szója fogyasztása növelheti a mellrák kockázatát. 1996-ban egy ennek ellentmondó eredményt közöltek a kutatók, mely szerint a szója csak lehetséges kockázati tényező lehet a rákos megbetegedések kialakulásában, néhány évvel később pedig már olyan eredmények születtek, melyek szerint a szója preventív tulajdonsággal bír, mivel azok a nők, akik leküzdötték a mellrákot, és szóját ettek, kevésbé voltak veszélyeztetve betegség kiújulására vonatkozóan.
Az eddigi kutatások egyértelműen arra engednek következtetni, hogy a női test működését a túlzott szójafogyasztás képes megváltoztatni, az viszont máig kérdéses, hogy pontosan milyen irányban.
A szójaételek izoflavonokat tartalmaznak, melyek a fitoösztrogének egyik fajtáját képezik, és az ösztrogénhez hasonlóan működnek. Ezek az izoflavonok bizonyos mértékben jótékony hatással lehetnek az idősebb, peri- vagy posztmenopauzában lévő nőkre, ugyanis az idő előrehaladtával a petefészek kevesebb ösztrogént termel.
Ezek az ösztrogénhez hasonló izoflavonok segíthetnek az olyan menopauzás tünetek enyhítésében, mint a hőhullámok, az izzadás vagy az alvási problémák.
Egy 2010-es tanulmány szerint ugyanezek a fitoösztrogének nagyobb mennyiségben azonban a felnőtt nőknél káros hatással lehetnek a petefészekre, befolyásolhatják annak működését, és megzavarhatják az ovulációt.
Ezenkívül a szója problémás lehet a pajzsmirigybetegek számára. Mindenkinek szüksége van jódra az étrendjében, ezt azonban a szervezet nem termeli természetes úton. A jód létfontosságú a pajzsmirigyhormonok termeléséhez.
A szója goitrogéneket tartalmaz, amelyek csökkenthetik a jód felszívódását - állítja Danica Cowan dietetikus. Ez pedig elegendő jód nélkül a pajzsmirigy-alulműködés súlyosbodásához vezethet. A jódhiány a pajzsmirigy megnagyobbodásához vezethet, de a tiszta gondolkodást is képes befolyásolni. Cowan szerint azoknak, akik súlyos pajzsmirigybetegségben szenvednek, kerülniük kell a szóját.
Bár a tudomány még ma sem jutott közös nevezőre a szójakérdésben, a szakértő orvosok szerint mint mindenben, úgy a szója fogyasztásában is érdemes mértékletesnek lenni, így akár az egészséges étrend szerves részévé is válhat.
A szója fontos fehérjeforrás főleg azok számára, akik a mindennapi étrendjükből száműzték a hús és az állati eredetű fehérjék fogyasztását. Remek rost, C- és A-vitamin, kalcium valamint vasforrás is.
Csak éppen nem mindegy, milyen formában fogyasztjuk
A valódi szója, úgy mint a tofu, a tempeh vagy a fagyasztott szójabab remekül beilleszthetőek az étrendbe, ráadásul teljes értékű fehérjeként olyan esszenciális aminosavakat tartalmaznak, amelyeket a szervezet magától nem tud előállítani, de szüksége van rájuk.
Ha viszont a szója csak adalékanyagként szerepel egy étel összetevői között (lásd az előbb említett felvágottak, édességek), érdemes odafigyelni a bevitt mennyiségre.
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
