Nagyi, ez finom! – semmi különös nem lenne ebben a dicséretben, ha mondjuk, palacsintáról van szó. Más a helyzet, amikor zöldségmániám sikereként, a kókusztejes csirkéért és a párolt spenótért kapom az elismerő szavakat.
Kókusztejes spenótos csirkefalatok
Említettem már lelkes igyekezetemet annak érdekében, hogy unokáimat minél több zölddel traktáljam. Szerencsére nem idegenkednek tőle, még a spenótot is megszerették, pedig, mint tudjuk, ez aztán az a zöldség, amelyiknél élesen elhatárolódik a hívek és az ellenzők tábora.
Azt azért hozzá kell tennem, nem minden formájában kedvelik, mert az iskolai, óvodai főzeléket nem fogadják kitörő örömmel. Ha túlságosan fokhagymás azért, ha pedig kevés van benne, azt mondják, nincs semmi íze. Nehéz ügy ez, mert úgy tűnik, a magyar konyhában örök hűséget esküdött a spenót és a fokhagyma. Persze nem véletlenül, mert remek párost alkotnak, nincs is ezzel gond. Sokáig én is csak főzeléknek tudtam elképzelni a spenótot, mint ahogy gondolom, nagymamatársaim is többnyire így vannak ezzel. A fordulatot egy horvátországi nyaralás hozta, amikor a grillezett tintahalat spenót kíséretében tálalták. Az olasz mozzarellás spenót után aztán gyökeresen megváltozott a hozzáállásom.
Hiába, nagy dolog, ha megismerjük más népek konyháját is. Szerencsére nemcsak én, hanem a gyerekeim is rácsodálkoztak, hogy a spenót nemcsak agyon főzött, pépes főzelék formájában létezhet. Így aztán az unokáimnak is megalapoztuk a spenóttal való kapcsolatukat. Sokszor elgondolkodom azon, hogy mennyire a szokások, beidegződések határozzák meg az étkezésünket is. Egy-két újítással, vagy csak kicsit más jellegű fűszerek használatával azonban alapvetően megváltoztatható egy-egy alapanyag íze, állaga, ha nem ragaszkodunk mindig a hagyományos elkészítési módokhoz.
Ez történt a tavaszi favorittal, a spenóttal is. Bátran párosítom bazsalikommal, szerecsendióval, gyömbérrel, provence-i fűszerkeverékkel, kakukkfűvel, de persze a fokhagymáról sem mondtam le. Már arról is írtam, hogy tésztákba is előszeretettel aprítom, most pedig a kókuszos csirke kísérője lett.
A húst kisebbik unokám miatt – akinek a tehéntejtől ugyan már nincsenek gondjai, de én azért, ha tehetem, igyekszem csökkenteni a laktóz mennyiségét – nem tejszínnel, hanem kókusztejjel készítettem el, amiből a spenótra is jutott. A citromos rizs pedig harmonikus köretnek bizonyult hozzájuk.
Nagyik és anyukák, a tavasz ragyogó alkalom az újító ötletekre, és ne legyen ez alól kivétel a spenót sem!
Mari nagyi
