Hazánkban a hagyományos és a korszerűbb étrendekben is alapvető elemek a húsipari termékek, felvágottak. Fogyasztjuk őket szendvicseinkbe, hidegtálak, leveseink, főzelékeink, rakott ételeink, húsételeink részeként. Sokan gondolják ezekről a termékekről, hogy nem egészségesek vagy, hogy hizlalóak - de itt sem érdemes minden terméket egy kalap alá venni, a helyzet nem fekete vagy fehér.
Mi alapján döntsünk?
A húsipari készítmények fő tápanyagai a fehérjék és a zsírok, szénhidrátot érdemi menyiségben gyakorlatilag nem tartalmaznak. Egészségünk és optimális testtömegünk figyelembevételével azok a termékek előnyösek számunkra, amelyek magas fehérje- és alacsony zsírtartalmúak. Húsipari termékek esetén ez a kettő általában fordítottan arányos, azaz ez adott termékben minél nagyobb a fehérjetartalom aránya, annál kisebb a zsírtartalomé - és fordítva.
Ennek megfelelően a magas fehérjetartalmú felvágottak (tipikusan a sovány, ill. baromfisonkák) fontos teljes értékű fehérjeforrások a kiegyensúlyozott és a testtömegcsökkentő étrendben is. Ugyanakkor a magasabb zsírtartalmúak (pl. kolbászok, szalámifélék, bacon) csak mennyiségi korlátozásokkal fogyaszthatóak - különösen, ha fogyni szeretnénk. Ráadásul a húsipari készítmények jellemzően telített zsírsavakban gazdagok, amelyek kedvezőtlen élettani hatásúak, túlzott fogyasztásuk hozzájárulhat a szív- érrendszeri betegségek kialakulásához.
Amire mindenképpen figyelnünk kell fogyókúránk idején, hogy ezeknek a termékeknek az energia - és tápanyagtartalmát minden esetben számítsuk be a napi mennyiségbe. Különösen a mostanában népszerű szénhidrátdiéták követőinél fordul elő gyakran, hogy nagy figyelmet fordítanak a szénhidrátok számolására, és büszkén mutatják társaiknak a 4 tojásos-baconos rántottát kolbászkarikákkal és szelet kenyérrel, mint 30 g szénhidrátos reggelit - majd csodálkoznak, hogy nem fogynak. Fogyókúrától függetlenül vegyük figyelembe azt is, hogy ezek a húsipari termékek mindig magas sótartalmúak - ezért - az elhízással gyakran együtt járó - magasvérnyomás-betegség esetén még erősebb korlátozások érvényesek rájuk.
Lássuk, hogy dönthetsz jól!
1. Sonkafélék
Ezek jellemzően a magas fehérje-, alacsony zsírtartalmú termékek közé tartoznak. Persze a zsírtartalmuk is változó lehet - egy baromfisonka, egy karajsonka alacsonyabb zsírtartalmú és így kedvezőbb az étrendünkben, mint egy gépsonka. A sovány sonkafélék rendszeresen szerepelhetnek a fogyókúrás étrendben - szendvicseinkben, tojásételeinkben.
2. Füstölt áruk
Angolszalonna, füstölt tarja, parasztsonka - sokak nagy kedvencei. Az angolszalonna és a parasztsonka előnyei, hogy jól elválasztható a zsírréteg, így könnyen csökkenthetjük az ételünk zsírtartalmát. A tarjánál már nehezebb a dolgunk, hiszen ott a zsír átszövi a húst - nem tudjuk elválasztani. Főzelékeinkbe, leveseinkbe főzzük ezeket bátran, ha szeretjük a hagyományos, füstölt ízeket, de csak mértékkel fogyasszuk őket.
3. Érlelt, szárított sonkák
Sokan kedvelik a hagyományos magyar sonkafélék mellett az olasz, spanyol, szlovén érlelt, szárított sonkákat. Ezek egyik előnye, hogy itt is jól elválasztható a zsírréteg, de ami miatt én igazán kedvelem ezeket a termékeket, az az, hogy nagyon vékonyan szeletelve fogyasztjuk őket, intenzív, karakteres ízük miatt nagyon kevés is elég belőlük.
4. Vörösáruk
Virsli és párizsi - minden variációban. Jellemzően magas zsír- és alacsony fehérjetartalmúak, úgyhogy fogyasszuk őket mértékkel, és nem túl rendszeresen.
5. Kolbász- és szalámifélék
Kevés magyar háztartás él kolbász, szalámifélék nélkül. Ezekről sem kell örökre lemondanunk, de tudjuk, hogy ezek is a magasabb zsírtartalmú termékek közé tartoznak. Fogyasszuk ezeket is mértékkel, pl. szendvicsünkben bátran vágjuk félbe a szalámiszeleteket és terítsük be ezekkel a szendvicset - így akár megfelezve a mennyiséget.
6. Bacon és szalonna
A szalonna ugyan nem tekinthető klasszikus felvágottnak, ellenben a bacon az utóbbi évtizedekben egyre nagyobb népszerűségnek örvend a hazai konyhában is.
A szalonna esetében általában kiolvadt zsiradékját használjuk pörköltek, magyaros levesek alapjául. Sokan vannak, akik ezekhez a klasszikus ételekhez nem hajlandóak lemondani a szalonna által biztosított karakteres ízről - és erre fogyókúra esetén sincs feltétlenül szükség. Ezzel kapcsolatban egyrészt arra figyeljünk, hogy ne használjuk túl nagy mennyiségben a zsiradékot, és persze arra is, hogy azért az étrendünket ne ezek a szalonnazsírral készült hagyományos magyaros ételek határozzák meg.
Emellett szoktunk használni szalonnát túrós tésztához, sztrapacskához - ezeknél az ételeknél azonban nem csak a szalonna kérdéses egy fogyókúrás menüben, hanem a tészta, a tejföl, a túró mennyisége is. Össze lehet állítani egy túrós tésztát olyan formában is (kisebb adag tészta, sovány tejföl, több túró és nagyon kevés sült szalonna), hogy alkalmanként (semmiképpen nem heti rendszerességgel) beilleszthető legyen a fogyókúrás menübe is. A nagy karéj sült szalonnával tálalt ételek (pl. cigánypecsenye) - sajnos - fogyni vágyás idején kerülendőek.
A bacon ma már a hazai ételek szerves részévé vált. Sütjük tojásételeink mellé, pirítjuk krémleveseinkbe feltétnek, de sokan használják a hagyományos szalonna helyett is. Semmiképpen nem kell lemondani róla örökre, de természetesen a baconre is érvényes, hogy ritkán fogyasszuk és mértékkel.
