A Sacher igazi klasszikus, mindenki által ismert és talán kedvelt torta. Pontosan tudjuk – vagy legalábbis tudni véljük – , hogy mióta létezik: 1832-ben alkotta meg egy 16 éves, még tanuló cukrászinas, Franz Sacher, amikor be kellett ugrania a mestere helyére annak betegsége miatt. A torta Metternich főherceg számára készült, és viszonylag hamar híressé és népszerűvé vált Bécs-szerte. Vélhetően az első formája nem olyan, mint ahogy mi is ismerjük, a tortát ugyanis Franz fia, Eduard továbbfejlesztette. Ő alapította a magáról elnevezett Sacher Hotelt is, ahol a mai napig fadobozban árulják az eredetinek mondott recept alapján készült Sacher tortát.
Hogy valóban ez lenne a legeredetibb recept, az egyáltalán nem biztos. Annyi tudható, hogy egy alapvetően tömött, nem habkönnyű tésztájú sütiről van szó. A tortalapba csokoládét is kevertek, és a baracklekvárral nem feltétlenül töltötték, előfordulhat, hogy csak a tetejét kenték meg vele a csokoládébevonat alatt. A klasszikus magyar szakácskönyveinkben, mint Kuglernél, Dobos Józsefnél szerepel a Sacher torta, hol több, hol kevesebb tojással, sőt, mindegyik könyvben több recept is tartozik a tortához. A tészta tehát nem piskótatészta, már csak azért sem, mert tetemes mennyiségű csokoládé is van benne.
Én most az Ínyesmester „Sacher torta – eredeti bécsi recept alapján” receptjét használtam. Ebben azonos mennyiségű liszt, vaj, cukor és csokoládé szerepel, amihez 6 tojás sárgáját és 7 fehérjét kell használni. Mivel azonban mindenhol másutt kevesebb a fehérje, mint a sárgája, én most ugyanannyi fehérjével és sárgájával készítettem, így legalább a maradékokkal sem kellett a hűtőben sakkozni.
A tészta tulajdonképpen inkább a brownie-éra hasonlít, bár annál kevésbé szaftos. Főleg azért, mert a recept szerint sütés után hagyjuk pihenni, száradni egy éjszakát, és csak másnap fejezzük be a nagy művet. A nagy mű maga pedig kifogástalan. Jó tömény, bár, ami engem illet, több rétegben is el tudtam volna képzelni benne a házi baracklekvárt, de ez nem akadályozta meg a tortát abban, hogy egy szempillantás alatt eltűnjön a tányérokról, egy morzsát sem hagyva maga után.
Bár a hotel Sacher tortáját még nem állt módomban megkóstolni, azt biztosan állíthatom, hogy ez a torta, amit most elkészítettem, magasan veri az összes cukrászdai Sachert, amelyek többnyire tortabevonóval készített száraz, kemény, felfújt sütik. Az Ínyesmester eredeti bécsi tortájában ugyan igazán benne van az anyag, amitől nem lesz olcsó, de két cukrászdai szelet árából még így is kihozható az egész torta, az ízük pedig összehasonlíthatatlan. Próbáljátok ki ti is!
