Porcukorral hintett moziélmény – Ezért ajánljuk a Notting Hill-i cukrászda című filmet

A desszertekben rejlő közösségformáló erőt nem szabad lebecsülni. A drámai felütéssel kezdődő, majd vígjátékos köntösbe bújó film erről tesz tanúbizonyságot, ráadásul végig csodaszép süteményeken legeltethetjük a tekintetünket, amit egy világhírű cukrász készített.

Múlt héten került a hazai művész- és Cinema City mozikba a 2020-as Love Sarah című alkotás, amelyet itthon Notting Hill-i cukrászda címen nézhetünk meg.

A sztori alapjáraton nem hordoz újító elemeket: a film elején tragikus körülmények között meghal egy nő, aki a híres cukrász, Yotam Ottolenghi kezei alatt tanulta ki a cukrászmesterséget, így befuccsol a legjobb barátnőjével tervezett cukrászdabiznisz, mielőtt az még elindulhatott volna. Az üzlettársként beszálló legjobb barátnő, valamint a nő lánya és édesanyja viszont egymásra találnak a gyász közepette, és megnyitják a megálmodott cukrászdát Notting Hillben az elhunyt nő emlékére.

A kortárs sztori ellenére a film megvan hintve egy jó adag mesébe illő porcukorhangulattal, mivel a cselekmény és a reakciók időnként igen naivnak hatnak. A 21. században aligha meglepő például, hogy zéró beharangozás nélkül – használhatták volna a közösségi médiát vagy akár teleplakátolhatták volna a környéket is – alig pár lélek téved be az első napon az édességbirodalomba.

Na de térjünk csak vissza Yotam Ottolenghire, hisz nem véletlenül említik meg már a film elején is. A német-olasz gyökerekkel rendelkező zsidó séf-cukrász mára már itthon is ismert lehet szakácskönyvei miatt, de ami a filmet illeti, az ő kezét dicsérik a filmben látható megkapó desszertek, amelyekbe bármelyik pillanatban boldogan beleharapna az ember.

Nekem külön tetszett, hogy első körben francia desszertekre helyezik a hangsúlyt a cukrászdában, amelyekkel egyébként semmi gond nincs, csak hát igazából mivel a csapat sem próbálja kontextusba helyezni ezeket a desszerteket, az emberek nem is nagyon értik, hogy miért pont ezek szerepelnek a kínálatban.

Aztán persze jön a csavar, amikor Mimi, az édesanya, a lánya gyerekkori kedvenc könyvét – 80 nap alatt a föld körül – megpillantva megvilágosodik, hogy a londoni kulturális sokszínűség jegyében készítsenek inkább olyan hagyományos, külföldi desszerteket, amelyeket a helyi kisebbségek örömmel fogyasztanának.

Így kerül terítékre a közel-keleti halva és baklava, az ausztrál lemington (egyfajta kókuszkocka), a basbousa, a japán machás palacsintatorta, a dán fahéjas csiga és még sorolhatnám.

Ebből is elfogadnék egy szeletet (Fotó: img.segye.com)

Szép szimbolika rejlik abban, hogy maga Ottolenghi is Notting Hillben nyitotta meg első – mára kultikusnak számító – delijét. Szóval kicsit körbeérnek a szálak. Ráadásul a desszerteken keresztül az alkotók tényleg emlékeztetik a nézőket arra, hogy London egy igazi olvasztótégely, ahol kultúrák és emberek sokasága lel otthonra.

A fentiek szellemében a Notting Hill-i cukrászda egy kedves játékfilm, amely az elfogadás, a sokszínűség és a család témáit veszi elő a spájzból, hogy aztán megannyi csodás desszert formájában elmélkedjünk róluk.


Ezek a filmek, sorozatok is érdekelhetnek:

Címlapkép.

Hirdetés

Támogatott tartalom

Címlapról ajánljuk

Sajttól roskadó húsvéti sós sütik

Megadjuk a módját a húsvéti vendégvárásnak: sajtos sós sütiket sütünk, de nem sima pogácsát vagy sajtos rudat: stanglit dupla sajttal, csigát fokhagymásan-sajtosan, mini kiflit libazsírosan, krumplisan, és persze sajtosan.

Nosalty

További cikkek