Ronald Dahl (1916-1990) nagy sikerű könyve 1964-ben jelent meg Amerikában Charlie and the Chocolate Factory címen, itthon viszont csak 1990-ben került a könyvespolcokra Borbás Mária szerintem roppant szórakoztató fordításában. Nem csoda, hogy a sztori annyira népszerű lett, hisz a gyerekek zöme nyilván imádta a csokigyárban zajlódó történetet, aminek a végén ráadásul a főhős, Karcsi, egy csokigyárat kap ajándékba! Gyerekként odáig voltam érte.
Aki esetleg nem ismeri a történetet, annak íme a szinopszis: adott az eklektikus, kicsit hibbant, magának való csokigyár-tulajdonos, aki elrejt öt aranybilétát a gyárából kikerülő táblacsokikban. Azok a szerencsések, akik megtalálják, eltölthetnek egy napot a gyárban, ahol egyébként évek óta kutyafia se járt, mivel Willy Wonka (a magyar fordításban Vonka Vilmos) minden alkalmazottját lapátra tette, amikor elloptak tőle recepteket. Megkerül az öt gyerek, köztük a főhős, Karcsi, akik aztán számos kalandba keverednek a gyár berkein belül. A történet persze végig csokoládéval és egyéb édességekkel van kikövezve, amit kiskoromban igencsak ideálisnak gondoltam.
Kevesen tudják, hogy a történetet egyébként Dahl gyerekkori emlékei ihlették. Az 1920-as években a Cadbury (a mai napig neves brit édességgyár) – akármilyen furcsán hangzik is mai fejjel – még gyakran küldött termékmintákat iskolás gyerekeknek, akik véleményezhették a finomságokat. Már ebben is láthatjuk az inspirációt, de ráadásul akkoriban a versenytársak még kémeket is bevetve próbálták elcsenni egymástól a receptúrákat. Hát tényleg az élet írja a legjobb sztorikat, nem igaz?
Kortalan a sztori, hisz a legtöbb gyerek szíves-örömest beköltözne egy varázslatos csokigyárba, ha van olyan szoba, ahol minden ehető, ráadásul képtelen ízesítésű dolgokat kóstolhat. Például egy olyan rágógumit, amely felér egy háromfogásos étkezéssel.
Nem csoda, hogy az egyik kedvenc mesém volt. Persze a csokigyár világa csak egy remek helyszín, ahol a Karcsin kívül jelen lévő négy utálatos gyerek – a torkos, az elkényeztetett, a beképzelt és az akaratos tévéfüggő – kalamajkába keverednek, és remélhetőleg megtanulják a leckét. Van valami Grimm mesés faktor az egész történetben, ahogy a csokigyár kvázi szó szerint bekebelezi a négy rossz gyereket, és a karakterükhöz illő módon „ellátja a bajukat”.
Mai fejemmel nehezen tudok elvonatkoztatni a filmek képi világától, ugyanis már kettő adaptáció is született: egy 1971-es musical – ami pont ötven éve jelent meg –, illetve egy 2005-ös alkotás Tim Burton értelmezésében, Johnny Deppel a főszerepben. Érdemes megnézni mindkettőt, már csak a csokigyár ábrázolása miatt is, bár igen megosztó filmekről van szó. Sokan utálják őket (a '71-es verziót maga Dahl is gyűlölte), de szerintem nézhetők. Készülőben van egy harmadik adaptáció is, amely az előbbiektől eltérően Willy Wonka előtörténetét meséli majd el.
A Nestlé gyártott egy ideig a film népszerűsége nyomán Wonka Bart – vagyis wonka szeletet, de 2010-ben felhagytak vele, mert nem vették sokan.
Mindenképp ajánlom a könyvet és a filmeket egyaránt, gyerekekkel is jó program lehet, hisz képzeletben együtt hajókázhatunk egy csokifolyón.
Ezeket is lesd meg!
