Rabszolgák, akik meghatározták Amerika ételkultúráját – megnéztük a High on the Hog dokumentumfilm-sorozatot

Fogásról fogásra: Az afroamerikai ételek szerepe az Egyesült Államok történetében – sokatmondó a négyrészes sorozat magyar címe, amely egy finom falatokkal és viszontagságokkal teli történetet mesél el. Meleg szívvel ajánljuk, el is mondjuk, miért.

Bár nincs ráhatásom a történelmi távlatokra, valahogy mégis egyfajta szégyenérzet gyúlt lángra bennem, ahogy a sorozatot néztem. A rabszolgaság sötét szégyenfoltja a történelemnek, a sorozat valahogy mégis rávilágít arra, hogy van élet, remény és jövő ínséges körülmények között is.

High on the hog, magyarul magasan a sertésen

A sorozat több egy szimpla főzős műsornál, hisz az ételeken keresztül olykor lelkileg roppant megterhelő részleteket idéz fel az amerikai történelem rabszolgasori fejezetéből. Jessica B. Harris azonos című könyvén alapulnak a képsorok, aki maga is feltűnik az első részben. Az ételek pusztán médiumként szolgálnak; elmesélik egy hányattatott múltú csoport történetét, akik a sanyarú körülmények ellenére az egész országot meghatározó ételkultúrát hoztak magukkal (és létre az ültetvényeken).

A high on the hog kifejezés (szó szerinti fordításban magasan a sertésen) a disznó nemesebbik, felsőbb részeire utal: ezt ették a tehetősek, míg a szegényeknek (és a rabszolgáknak) az alantasabbnak tartott belsőségek, a láb és például a hasa szalonna jutott. A leeső, senkinek nem kellő alapanyagok lettek a főszereplői a közösség ételeinek.

A négy fejezetes kronológiai mese Nyugat-Afrikában, Beninben kezdődik, majd Amerika különböző, a rabszolgák szempontjából meghatározó pontjain landolunk (Texas, Dél-Karolina, Philadelphia és New York). Stephen Satterfield, a sommelier és szakács múlttal bíró gasztronómiai újságíró kalauzol végig minket az úton, amely során kiderül, hogy az afrikai alapanyagok és a feketék szaktudása alapjaiban formálta az USA ételhagyományait. A street food jellegű helyektől kezdve a fine dining miliőig minden helyet kap.

A barbecue hagyománya is az afro-amerikaiakhoz köthető

Számos alapanyag, amit sokan nagyon is amerikainak gondolnak – például az okra, a görögdinnye, a feketeszemű bab, a rizs –, mind Afrikából erednek. A földesurak kamatoztatták az afro-amerikaiak elhurcolt őseinek szaktudását, és egyúttal a saját zsebüket is megtömték. Az első cowboyok rabszolgasorban tartott fekete férfiak voltak, akik azért váltak értékessé, mert hazájukban marhatenyésztők voltak. Ha ők nincsenek, ma valószínűleg nem fogyna ennyi marha és steak az USA-ban. New York utcáit járva az derül ki, hogy az osztrigabárokat felszabadított rabszolgaszülők fia, egy bizonyos Thomas Downing terjesztette el, aki osztrigakirályi mivoltában a város egyik leggazdagabb férfija lett.

Mint kiderült, egy másik kultikus fogás, a mac&cheese is voltaképpen egy rabszolgának köszönhető. Thomas Jefferson amerikai elnök szakácsának, James Hemings-nek (akit Jefferson Franciaországban képeztetett ki) a mai napig fennmaradt a receptje. Hemings mellett Hercules nevét kell még megemlítenünk, aki pedig George Washington szakácsa volt, amíg el nem sikerült menekülnie tőle. E két szakács a saját korában nagyon ismert volt, és befolyásos tulajdonosaik miatt ráhatással voltak a kor ízlésére. Kép nem maradt fenn róluk, de örökségük az ételek formájában mégis fennmaradt.

A soul food sokféle arcot ölt

Az afroamerikai konyhát egyébként soul food néven is szokás emlegetni. Az 1960-70-es években elterjedt elnevezés arra világít rá, hogy az ételek rendkívüli fontos részét képzik az afroamerikai identitásnak. Van abban valami hihetetlen ősiség és természetfelettiség, hogy a konyha egy láthatatlan dologról kapta a nevét. A fontos ételek és történetek mellett a zene is érzékelhetően fontos szerepet kap a sorozatban, amely egyébként szintén elidegeníthetetlen része az afro-amerikai kultúrának.

Néhány étel a sorozatból:

  • 1800-as évek cowboy raguja (vese, szív, velőbél, borjúmirigy került bele, rizzsel tálalták)
  • rákos-rizses okra leves (sok paradicsommal, csipős paprikával)
  • birka, jamgyökér-püré, földimogyorószósz, sajt
  • maniókapüré sült hallal (első rész, úszófalu)

Egy szó, mint száz, a High on the Hog egy tanulságos történet arról, hogy az étel hogyan válhat az identitás és az önkifejezés eszközévé ínséges idők esetén, és hogy minden egyes falat az őseink örökségét hordozza magában. A sorozat május 26-a óta elérhető a Netflixen (magyar felirat is készült hozzá).

Ha tetszett ez a cikk, nézd meg a legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon vagy a YouTube-on!


Ezeket a gasztronómiai filmeket és sorozatokat is szívesen ajánljuk a ráérősebb napokra:

Hozzászólások

Címlapról ajánljuk

További cikkek

Meglepő, de a krumpli elképesztően egészséges, ha jól készíted el

Jellemzően nagyon rossz híre van a krumplinak, és csak kevesen tudják, hogy ha nem zsírban vagy olajban tocsogva, esetleg két kiló vajjal készítik, nagyon is egészséges zöldségről van szó. Sőt, ha a tápanyagsűrűséget nézzük, a burgonya nagyon sok más, sokkal egészségesebbnek tartott zöldséget és gyümölcsöt is kenterbe ver.