A naspolya viszonylag ismeretlen gyümölcs nálunk, legalábbis kevesen fogyasztjuk rendszeresen. Érdekes, barnás külső héja, csipkés csücske jellegzetes, és legtöbbször lekvár készül belőle.
Sokak szerint Japánból, mások szerint Kínából származik - ezek szerint a Távol-Kelet az biztosra vehető. A rózsafélék családjába tartozik, az alma, körte és a birs rokona. Latin neve: Mespilus Germanica.
Élettani hatásai:
- a naspolyafa terméséből és leveléből a szájüreg és a garat gyulladásait gyógyító termékek készülnek
- bélbetegségekre is megoldást nyújthat
- a fájának kérgéből főtt teát a népi gyógyászatban vérzéscsillapításra használják
- a magjáből főtt teát pedig vesekő kezelésére isszák
- 100 grammja 12 százalék szénhidrátot és az almafélék közül is kiemelkedő mennyiségű, 12 mg C-vitamint tartalmaz
- rengeteg pektin van benne, ezért lekvárokat és gyümölcszselét készítenek belőle legtöbbször
- energiatartalma 55 kcal, 236 kJ/100 gramm
- magas a vastartalma, és cserzőanyagtartalma is jelentős
Mikor érik?
Október végén, november elején lehet szüretelni, és az az ideális, ha hűvös, száraz, szellős helyen tároljuk. A kökényhez hasonlóan megvárhatjuk, hogy megcsípje a dér, azaz az első fagy, és így nyersen is fogyaszthatjuk.
Ha lekvárt főznénk belőle
Lekvárnak elkészítve nem kell a héját, magvait sem eltávolítani, hanem kilónként négy deci víz hozzáadásával főzzük, amíg szét nem esnek a gyümölcsök. Szitán átnyomjuk, azután hozzáadjuk a cukrot, azzal együtt sűrűre főzzük. Üvegekbe téve száraz dunsztba helyezzük. Tehetjük sütikbe, krémekbe, adhatjuk édességekhez.
