Szobahőmérsékleten
Mielőtt belekezdünk az érdemi munkába, készítsük elő az alapanyagokat: a tejet, tojást, vajat vegyük ki jó előre a hűtőből, hogy legyen idejük szobahőmérsékletre engedni. Ez azért fontos, hogy ne sokkoljuk a tésztát (és az élesztőt) jéghideg hozzávalókkal.

A vajat külön
Persze úgy is jó lesz a kelt tészta, ha egyszerűen mindent összegyúrunk, de sokkal foszlósabb, puhább állagot kaphatunk, ha előbb összedolgozzuk a vajon kívül az összes alapanyagot, majd ha már feszes a tésztagombóc, akkor adagoljuk hozzá fokozatosan az olvasztott vagy puha vajat.

Óvjuk a kiszáradástól
Amikor eltesszük keleszteni, mindig gondoskodjunk arról, hogy a tésztánk friss és puha maradjon. Vajazzuk vagy olajozzuk kis a tálat, a tésztagombócot is vajazzuk be vagy hintsük meg a tetejét liszttel. Egyszerűen konyharuhával is letakarhatjuk, de a frissentartó- vagy az alufólia biztosabb választás.

Kinyújtás-csavarás
Miután szépen szétválasztottuk a tésztánkat (legyen minden gombóc azonos súlyú), nyújtsuk ki őket téglalapalakúra, majd csavarjuk fel a hosszanti oldaltól kezdve: így kapjuk meg a legszabályosabb, legegyenletesebb fonatokat.

Szorosan fonva
Mindegy, hányas fonatú kalácsot készítünk, mindig jó szorosra fonjuk a tésztakígyókat: ha nagyon lazára hagyjuk, a kalácsunk ellaposodhat, ami ugyan nem végzetes probléma, de esztétikai szempontból kifogásolható lehet.

Dupla kenés
A kalács szép, mélybarna és fényes tetejét egy alapos tojásos megkenéstől kapja. Ha a lehető legszebb eredményt szeretnénk elérni, használjunk tojássárgáját (kevés vízzel hígíthatjuk, ha úgy van), és duplán kenjük meg vele a tésztát: egyszer a sütés előtt 15 perccel, másodszor pedig rögtön sütés előtt.

Alufóliával a barnulás ellen
És ha már ennyit dolgoztunk a szép, barna tetőért, ne hagyjuk, hogy odaégjen a forró sütőben a kalács. Tartsuk szemmel, és ha nagyon elkezdene sötétedni a felszíne, takarjuk le alufóliával. Így a belseje is átsül, miközben nem kapnak oda a tojással megkent fonatok.