A humán papilloma vírus, azaz a HPV az egyik leggyakoribb szexuális úton terjedő betegség. Bár a HPV fertőzés főleg a nőket veszélyezteti, a férfiak is érintettek, ugyanis jelentős szerepük van a fertőzés továbbadásában és az újrafertőzésben. Dr. Csermely Gyula, a Rózsakert Medical Center szülész-nőgyógyásza segítségével gyűjtöttük össze a legfontosabb tudnivalókat.
Mi mindenért „felelős” a HPV?
A HPV-nek eddig közel 100 altípusát különböztették meg, amelyek magas, alacsony és ismeretlen kockázati kategóriába tartoznak. A vírusok megtámadhatják a bőrt (elváltozások, szemölcsök), a nyelőcsövet, a garatot, a nemi szervek és a végbélnyílás környékét és a nyálkahártyát is. Fontos azonban tudni, hogy önmagában a HPV fertőzöttségtől nem alakul ki automatikusan a méhnyakrák, ehhez egyéb tényezők megléte is szükséges.
Csak kevesen tudják, hogy a fej-nyak régióban kialakuló rosszindulatú elváltozásokért is felelős lehet a vírus: a szájüregi, a garat, nyelv- és gégerákért, ez a szexuális szokásokkal áll összefüggésben.
Olvastad már?
Így rakd össze az egészséges menüdet! Gyakorlati tippek!
„Látható és láthatatlan” jelek
A vírusfertőzés jele lehet a nemi szervek környékén kialakuló szemölcsszerű elváltozás, ez jól látható, de általában jóindulatú. A méhnyakrákot okozó vírus azonban kizárólag csak szűrővizsgálat segítségével mutatható ki. A fertőzés a férfiaknál ritkábban jár látható tünetekkel, ez sajnos elősegíti a fertőzést vagy újrafertőzést.
A modern méhnyakrák-szűrés
A közelmúltban megváltozott, tovább fejlődött a szűrővizsgálat módja, periodikája és életkor szerinti alkalmazása: az új, nagyobb hatásfokú szűrővizsgálat egy citológiavizsgálatból ésegyHPV tesztbőláll. Ez a komplex teszt egyrészt biztonságosabb, mivel99 százalékra emeli a kiszűrt esetek arányát, másrészt ritkább szűrési periódust tesz lehetővé.
A szexuális élet megkezdése után 3 évvel, de legkésőbb 21 évesen kell elkezdeni a már jól ismert citológiaalapú éves szűréssel. Ez továbbra is a jó módszer ennél a korosztálynál, egészen 25 éves korig nem kell a HPV-alapú teszttel kiegészíteni. Ennek az az oka, hogy a 21 és 25 év között nők körében magas, mintegy 30 százalékos az átfertőződöttség aránya, de ezek jelentős többsége magától meggyógyul, és nem igényel teendőt.
25 éves kor felett egész 65 éves korig a citológiaalapú szűrést már ki kell egészíteni a HPV-teszttel, és a jelenlegi ajánlások szerint 3 (az USA-ban 5) évente elvégeztetni.
A kiszűrt esetek kezelése
Ha a pozitív citológiai lelet magas rizikójú HPV-törzzsel társul, első lépésként meg kell vizsgálni a méhszájat. Az esetek többségében ilyenkor valamilyen hámelváltozást lehet látni, melyből mintát veszünk (punch biopszia). Amennyiben a biopszia szövettani eredménye műtétet indokol, érdemes rádiósebészeti eszközzel ún. LOOP konizációt végezni. Ezzel a módszerrel sokkal kisebb a méhszáj csonkolása, mint a hagyományos, késsel végzett műtéteknél. A sebgyógyulás is természetesebb, a méhszáj struktúrája jobban fog közelíteni az eredetihez, valamint a későbbi szülészeti szövődmények, mint például a koraszülés vagy a méhszáj elégtelenség is kevésbé gyakran alakulnak ki.
Védőoltással a HPV ellen
Fontos tudni, hogy a HPV fertőződés megelőzésének egyetlen módja az oltás, az óvszerhasználat sem nyújt biztos védettséget (bár ha már fertőzöttként nemi életet élünk, akkor a kockázat csökkentése érdekében ajánlott óvszert használni).
Az oltóanyag több rákkeltő törzs ellen nyújt védelmet. A teljes oltási program három lépésből áll, a HPV-sorozat második oltását egy hónappal, a harmadikat pedig 6 hónappal az első oltás után ajánlott beadatni. Gyakori tévhit, hogy csak a szexuális élet megkezdése előtt van értelme az oltásnak: az oltóanyag beadása a nemi élet megkezdése előtt, valamint az aktív szexuális életet élő felnőttek esetében egyaránt javasolt.
