Ez eddig sima. A baj csak akkor van, ha Döme anyukája megkéri Dexterkét, hogy Dexterke gyermeke (és a többi 23 tanuló) ne hozzon édességet uzsonnára, mert Döme nem eszik édességet. A gyerekek viszont adnak neki, mert szeretik Dömét.
Dexterke gyermeke amúgy müzliszeletet visz, és a többiek sem habostortát meg táblacsokit. De mégis, Döme anyukája nem boldog, ha a gyerek érintetlenül viszi haza a teljes kiőrlésű szendvicset, mert dugig van a hasa kakaós csigával.
Nem segít a helyzetén, hogy a témával a szülői értekezlet végén, fél nyolckor hozakodik elő, amikor már mindenki a szakadék szélén táncol, hogy elaludjon vagy Zrínyiként rohanjon ki a teremből. De ez alternatív iskola, itt azért mindenki kapható egy jó kis vitára, így háromnegyed óra alatt arra jutunk, hogy aki akar, hozzon EGÉSZSÉGES ÉDESSÉGET (van ilyen egyáltalán?) mert nem tilthat meg senki semmit, de azért kerüljük a Kinder-finomságokat meg az ilyesmit.
De a dilemma azóta is bennem van. És ha én lennék Döme anyukája? Én nem csinálok semmit, csak próbálom egészségesen nevelni a gyerekemet, pont úgy, amiről mindenki papol, de alig csinálja valaki. És most engem utál az osztály?
Szóval ez tök nehéz kérdés, nálatok hogy van? És mit tennétek az osztály helyében?
Ez is érdekelhet!
Dexterke főz: egy kertvárosi anyuka kalandja Flóra étcsokis-zabpelyhes kekszével
