Minden országnak és régiónak megvannak azok a fűszerei, alapanyagai és technológiái, amit azonosítunk a konyhájukkal. Marokkó esetében egyértelműen ebbe a kategóriába tartozik a mentatea, a mindenféle tazsin, a kuszkusz, na és a legtipikusabb észak-afrikai fűszer, a ras el hanout. Utóbbi egy legalább 10-12 fűszerből álló, nagyon karakteres keverék, de a marrakesi bazárban szuvenírba vett keverékem például 28 féle fűszert tartalmaz. Leggyakrabban húsokhoz keverik, mert a zöldséges ételekhez túl erőteljes az íze, de aki kísérletező kedvű, az édességekbe is kipróbálhatja!

Ha Marokkóba utazunk, pár aranyszabályt mindenképpen érdemes az eszünkbe vésni az étkezéssel kapcsolatban. A csapvíz a legtöbb helyen nem iható, viszont forralva nyugodtan fogyaszthatjuk teákhoz és levesekhez. A hegyekben lévő források vize tiszta, inni ugyanakkor nem tanácsos ezekből sem, hiszen európaiként egyszerűen más baktériumokhoz van szokva a szervezetünk. Emiatt érdemes a helyi ételekkel is fokozatosan barátkozni, így könnyebb elkerülni a gyomorrontást.
Nem szabad azonban átesni a ló túloldalára sem, hiszen miért utaznánk egy másik kontinensre, ha aztán teljesen tartózkodó és steril diétát követünk, szállodai fogásokra limitálva a gasztronómiai kalandozást! A lényeg tehát a fokozatosság és a mértékletesség.
Emellett pedig érdemes az éppen szezonban lévő gyümölcsöket megkóstolni, mert az olyan egyszerű nassok, mint a fahéjas narancs, is egészen mennyeiek. Datolya pedig egész évben nagyon jó áron kapható a bazárban, szóval, aki szereti, az készüljön fel a datolyakómára!

Marokkói alapételek, melyek nélkül egyetlen utazás sem lehet teljes
Atay (marokkói mentatea)
A forró tea, amiből még a víznél is többet fogyasztanak, már csak azért is, mert sok helyen a víz csak forralás után iható. Az alapja egy minimálisan cukros, egyszer forralt zöld tea, amivel még forrón leforrázzák a nagy csokor, friss mentát. A menta mellett más friss zöldfűszereket is készítenek ilyen módon, gyakorlatilag Marokkó mindegyik régiójának megvan a saját teaspecialitása.
Kuszkusz:
A lepénykenyerek mellett a legelterjedtebb köretféle. Általában aprószemű verziót használnak, amit elég csak leforrázni. Ritkán kerül üresen az asztalra, többnyire mazsolával, zöldfűszerrel, magvakkal feldobva készítik.
Tazsin:
Bármilyen zöldség és mindenféle hús kerülhet tazsinba, ami nevét a különleges formájú sütőedényről kapta. A technika sokban hasonlít a mi római tálban sütött ételeinkhez, és tazsin hiányában így is a legkönnyebb elkészíteni ezeket az ételeket.
Különbség a kettő közt, hogy míg a római tálat sütőben használjuk, addig a tazsint kizárólag a főzőlapon/gázon, ahol először serpenyőjelleggel előpirítják az alapokat, majd a főzés javarészt lefedve történik.
Leggyakrabban csirkét és zöldségeket készítenek így, csirkéből is a citromos-olívás ízesítés a legnépszerűbb, de nekem a fahéjas-mandulás-asztalt szilvás verzió ízlett a legjobban.

Harira:
A marokkói konyha egyik legalapvetőbb fogása, gyakorlatilag egy nagyon tartalmas lencsés leves. Más régiók verzióival szemben Marokkóban paradicsomosabban készül és kerül bele tészta és csicseriborsó is.
Zaalouk:
Mindennapos fogás Marokkóban ez a sültpadlizsán-krém, amibe mindig kerül paradicsom, és gyakran sült paprika is.
Sóban eltett citrom:
A sós tartósítás évezredek óta bevett módszer, maga a sós citrom pedig rendkívül gyakran használt alapanyag az indiai szubkontinensen is, így előfordulhat, hogy onnan érkezett Marokkóba. Leggyakrabban különféle húsos és zöldségek tazsinokban használják apróra kockázva.
Készítsétek el otthon ezeket a finomságokat:
Az édes élet titkai, azaz a legtutibb maghreb édességek:
A marokkói sütemények alapja a legtöbb görög, török és közel-keleti édességhez hasonlóan jellemzően valamilyen szárazabb tészta vagy piskótaszerűség, amit aztán megmártanak vagy átitatnak ízes cukorsziruppal. Gyakori a búzadara használata, szinte mindenbe kerül narancsvirág- vagy rózsavíz, valamint az olajos magok is előkelő helyen szerepelnek az alapanyagok között.
Basbousa:
Ez a darasüti Észak-Afrikában és a Közel-Keleten is roppant népszerű, mert olcsó és maceramentesen elkészíthető. Narancs- vagy rózsavirágvízzel ízesítik, a tetejét pedig egész mandulaszemekkel díszítik.
Chebakia:
Olajban kisütött tésztaszalag, amit leggyakrabban csomóba vagy rózsaformába kötnek, majd sütés után átitatnak mézes-narancsvirágvizes sziruppal és gyakran megszórják szezámmaggal is. Hagyományosan a Ramadán és más vallási ünnepekkor fogyasztották, de ma már egész évben kapni a marokkói utcákon.

Seffa:
Ez kvázi az édességgé hangolt kuszkusz, amit cukorral, fahéjjal, mandulával, mazsolával ízesítenek. Számunkra talán meglepő módon néha húst is kevernek bele, sőt, gyakran készítik cérnametéltből is kuszkusz helyett.
Mhencha:
A marokkói rétestészta a miénknél frissebb verzióban kapható, így jobban lehet formázni. Mindenféle töltelékkel és formára vágva készítik, az egyik legnépszerűbb a mhencha, ami egy darált mandulával töltött, vajjal lekenegetett rétestekercs.
Ezek a finomságok bármelyik szürke délutánt feldobják:
Kenyérfélék és péksütik
A miénkhez hasonló szendvicsek ugyan nem képezik a hagyományos gasztronómia részét, ennek ellenére sokféle pékárut találunk a marokkói konyhában.
Számos lepénykenyerük van, ezeket gyakran használják húsos tazsinok és különféle raguk mellé köretként, hiszen remekül lehet őket tunkolni.
Emellett nem egyféle édesebb pékáru is szembejöhet velünk egy hosszabb marokkói tartózkodás során, ezeket elsősorban reggelire fogyasztják lekvár, joghurt, gyümölcsök és méz társaságában.
Msemmen:
Sok-sok rétegből álló, vajjal vagy zsírral kenegetve sütött lepénykenyér, gyakran fordítják palacsintának, pedig az indiai rotihoz közelebb áll. Töltött verziói is elterjedtek, általában hús, hagyma, spenót vagy sajt kerül bele.
Krachel:
ezt a szaftos és légies zsemlefélét az utcákat taligával járó árusoktól a legautentikusabb venni, így tesznek a helyiek is. Magában vagy krémsajttal szokták fogyasztani - a mi medvesajtunkhoz hasonló tömlős sajt hagyománya nagyon erős Marokkóban, ami a francia gyarmatosítás egyik folyománya lehet, tekintve, hogy szinte mindenütt a La vache qui rit (Nevető tehén) márkájút kapni.
Harcha:
Serpenyőben készített daralepényke, amit elsősorban az Atlasz környékén fogyasztanak. Enyhén édes, naranccsal és rózsavirágvízzel ízesítve is készítik.
Mchahda:
Gyakorlatilag a marokkói palacsinta, ami sok-sok apró lyukacska tarkít, ami remekül szolgál, amikor mézzel csurgatva vagy lekvárba tunkolva fogyasztják.

Ha ezt mind végigolvastátok, már minden fontos infótok megvan a marokkói gasztronómiáról, így már tudjátok, mit érdemes kipróbálni, ha odautaztok. Ha pedig a saját otthonotokban idéznétek meg a távoli ízeket, ebben remek segítséget nyújtanak a receptjeink, próbáljatok ki minél többet!
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
Ha más régiók receptjei is érdekelnek, csekkoljátok ezeket a cikkeket is: