2020.11.30.

MALTeR: kocsmakaja Közép-Európából

Dacota

Az egykori legendás Kispipa étterem helyén nyílt meg a MALTeR - a közép-európai sörétterem kifejezetten azoknak lett dedikálva, akik unják már a rossz kocsmai ételeket.

A századfordulón és a "boldog békeidőkben" természetes volt, hogy a jó étel és a jó ital együtt jár - magára valamit is adó étterem nem tartott gyenge minőségű italokat, és egy tisztességes kocsmában is mindig lehetett egyszerű, laktató, házias ételeket kapni az italok mellé. Az angolszász országok gasztropub koncepciója már lassan két évtizede működik, és nálunk is egyre több olyan hely nyit, ahol újhullámos sörökkel, miőségi borokkal és kifejezetten jól összerakott, egyszerűbb ételekkel várják a közönséget. Ezeknek a helyeknek a nagy része azonban az angolszász kocsmai ételekre épít.

A héten megnyílt MALTeR azonban közép-európára koncentrál - olyan ételeket gyűjtöttek össze az étlapjukon, amelyet lengyel, cseh, német vagy éppen magyar kocsmákban kínáltak egykor. Ha szabad ilyet mondani, talán nem is volt nagyon más választásuk - a MALTeR legendás elődje a Kispipa étterem volt ugyanis. Az Akácfa utcai étterem nem csak arról volt híres, hogy az ötvenes-hatvanas években itt zongorázott Seress Rezső, a mai napig egyetlen magyar világslágernek tartott Szomorú vasárnap szerzője, az étterem maga is fogalom volt az előző rendszerben.

Révész Róbert, a hely megálmodója azt mondta: kifejezetten olyan helyet szerettek volna létrehozni, ahol egyszerű, de jó sörök, és hozzájuk illő, faksznimentes, mindenki számára ismert ételek vannak, nagyon jó minőségben. A csapon hat, már bizonyított, egyszerű kisüzemi sör lesz állandó jelleggel - többek között a megnyitóval együtt debütált Hekkelberg Fux, a legújabb és legkönnyebb vörös sör Budapesten.

A megnyitón volt szerencsénk végigkóstolni párat az étlap fogásai közül - hiba nélkül hozták azt az ízvilágot, amit egy közép-európai sörétteremnek vagy gasztrokocsmának hoznia kell.

Elsőként a lengyel másnaposok levesét kóstoltuk - a savanykás krumplilevestől, amit egy tormahabbal koronázott tojás tesz még laktatóbbá, még a halottak is magukhoz térnének - az egyre csípősebbre forduló novemberi estén mindenesetre nagyon jól esett. Az abszolút fogyasztható méretű csülöknyársat lencsés savanyúkáposztával, roppanósra sült céklával és mentás zöldborsópürével igazi nagyágyúnak hittük, míg meg nem kóstoltuk a hagymás babot hátszínnel. Bár a hagymás bab a Bud Spencer-i hagyományokon alapulva rejt magában némi vadnyugati beütést, alapvetően kelet-európai is lehetne: már ami az alapanyagokat illeti.

Mivel nincs igazi receptje, a MALTeR-ban szabadjára engedték a fantáziájukat: a szaftos, omlós bab sült hagymakarikákkal van jó vastagon megpakolva, és ha ez még nem lenne elég, egy szép méretes rózsaszín hátszínt is a nyakába kapott. Nem diétás, de elég nehéz abbahagyni! Aki kisebb adagra vágyik, annak bátran ajánljuk a saját zsírjában kínált sülthús-cafatokat, amelyekhez a ház zseniális, kicsit édeskés és sötét stout sörös kenyere jár, Ugyanez a kenyeret kapja az is amúgy, aki elég okos ahhoz, hogy a hosszában kettévágott, sütőből frissen kikapott velőscsontot válassza a söre mellé nassolni.

A húsos és a kecskesajtos-spenótos pirog közül a húsos volt a kedvencünk, az abszolút favorit pedig a sült kacsacomb volt káposztástészta-ágyon. Így elsőre ugyan elég megszokottnak tűnik, de az édeskésre párolt, ropogós káposztát szélesmetélttel keverik össze, a kacsacomb pedig csillagánizzsal és ázsiai fűszerekkel van feldobva - mégis a ropogós bőr és az omlósra sült hús miatt verhetetlen. Ha pedig van még bennünk pár falatnyi hely, akkor ne hagyjuk ki a ház nudliját - laza tészta roppanós morzsakabátban savanykás baracklekvárral - nagyon eltalálták.

Ahogy a tulajtól megtudtuk, a hely azért kapta a MALTeR nevet, mert ez az anyag összeköt, ahogy ők is szeretnének - ételt és italt, múltat és jövőt, de legfőképpen régi és új vendégeket.