Susu: az egyszerű és elérhető fine dining

Fine and simple, sexy bites - ezeket a jelzőket használták eddig a Tütü mellett nyitott Susura, ahol a franciás miliő fúziós konyhával és remek koktélokkal párosul!

Az ismert belvárosi szórakozóhelynek, a Hercegprímás utcai Tütünek volt egy viszonylag nagy, kihasználatlan helye - az utcafronti bár. A gyakorlatilag csak átjáróként funkcionáló, kihasználatlan üres részről úgy gondolták a tulajdonosok, luxus meghagyni ácsorgónak, és mivel a helynek eleve volt kialakított konyhája, úgy döntöttek, összekötik a kellemest a hasznossal, és létrehoznak egy egyedi koncepcióval kialakított éttermet.

Nos, ez elég jól sikerült. A fúziózás itthon még mindig kétesélyes dolog, a Susu-ban ráadásul mindjárt három konyhát, a franciát, a magyart és az ázsiait tettek egy üstbe - így első hallásra kételkedtem volna, de miután végigettük a menüt, egy szikra kétségem sem maradt, hogy az év végének egyik legmenőbb helyét nyitották meg a Tütü egykori átjárójában. A konyhát Sipos Andrásra bízták, aki korábban az Olimpiában és a Nu Bisztróban főzött - a KIOSKból és a Babelből ismert tulajdonos, Hlatky-Schlichter Hubert számára fontos volt ugyanis, hogy olyan ember vezesse a konyhát, aki fiatal, tehetséges, kreatív, és igazi csapatjátékos.

A Susu koncepciója elsősorban az volt, hogy fine dining minőségű alapanyagokkal és módszerekkel operáló helyet hozzanak létre, amely ugyanakkor mellőzi a "magasgasztrós" feszengést, és nem mellesleg megfizethető áron kínálja az ételeit. A menü nem hosszú, az ételek pedig a klasszikus, megszokott helyek kínálatához képest nem nagy adagok, hogy többféle fogást is végig tudjunk kóstolni - egy hat-hét fogásos degusztációs menüvel még mindig tízezer forint alatt vagyunk, de három-négy fogással is jól lehet lakni.

A konyhán a lehetőségekhez képest igyekeznek hazai kistermelőkkel dolgozni, a séf pedig több ételnél is használ dekorációnak hajtásokat - vagy ha jobban tetszik, ehető virágokat -, ami különösen izgalmassá teszi a tálakat. A borszelekció mellett nagy hangsúlyt kapnak a koktélok, azon belül is az a nyolc, egyedi darab, amelyek tartalmát hírességek személyiségéhez igazították, és róluk is nevezték el.

Bemelegítő falatnak, vagyis amuse bouche-nak egy lazactatárt kaptunk - korrekt kis falat, friss és megunhatatlan. Levesből kettőt is kóstoltunk - a pho-re emlékeztető, roppanósra hagyott zöldségekkel és omlósra főtt kacsamellel kínált kacsalevest, amelynek sűrű esszenciájától még a holtak is feltámadnának, valamint a környéken az egy főre jutó turisták magas száma miatt kihagyhatatlan gulyáslevest. Általában azt mondom minden külföldi vendégemnek, hogy eszükbe ne jusson olyan helyen gulyáslevest enni, ahol sok a turista, de ezentúl majd hozzáteszem, hogy kivétel a Hercegprímás utca.

A sűrű, tökéletesen fűszerezett, harsanó szárzellerrel megbolondított, marhapofából készült leves egyszerűen zseniális - ha mindenhol ilyet adnának, többet nem kéne országimázs filmekre költeni. A következő meglepetés a sült kacsamáj volt - ékes bizonyítéka annak, hogy a libamájon túl is van élet. A krémesre sült májat füstölt tokhallal, zöldalmával és japán petrezselyemmel dobják fel, a yuzu-s ponzu pedig, amivel locsolták, annyira jó, hogy ne törődjetek vele, illik-e, egyszerűen hörpintsétek ki a kis csészéből, miután végeztetek a többi alkotóelemmel.

A főételek közül elsőként a pácolt rántott csirkét kaptuk - kívül roppanós pankobunda, belül omlós színhús, mindez mustáros burgonyával, céklával, salátával és zöldfűszeres íróval. Mit mondjak. Mintha Gordon Ramsay adott volna pár főzőleckét a nagymamának. A második főétel új volt az étlapon - a szezonális csicsókával, zellerrel és sütőtökkel kínált sült vaddisznótarja, amit a barna vaj tett még szerethetőbbé. Desszertek közül már csak kettőt tudtunk megkóstolni - a sütőtökkel készült madártejet a klasszikus ízek kedvelőinek, míg a gesztenyemézzel, levendulával és mézgombvirággal bolondított Pierre Robert sajtot a haladó gasztrománoknak ajánljuk.

Hogy miért gondoljuk, hogy a Susu zseniális? Mert tökéletesen eltalálta a fúziós konyhák lényegét. Bár van pár franciás fogás az étlapon, mégsem emiatt, hanem a profizmus és könnyedség keveréke miatt illik rá a francia jelző. A hagyományos, megszokott hazai ízeket pedig tökéletesen vegyíti az ázsiai ételek frissességével.

Ez is érdekelhet!

Ezeket olvastad már?

Hirdetés

Támogatott tartalom

A Budafoki élesztővel húsvétkor is élmény a sütés

Mi jut eszünkbe, ha a Budafoki élesztőre gondolunk? Generációk óta a magyar háztartások elengedhetetlen kelléke! Használatával sütéskor különleges lehetőségek sora nyílik meg előttünk. Ám mindenki számára talán a legszebb, semmihez sem hasonlítható élmény, amikor a vele készült friss kalács illata betölti otthonunkat, azonnal meghitt hangulatot teremtve a közelgő húsvét idején is. Nekünk ezek az első gondolataink a Budafoki élesztő kapcsán, amelynek neve az idő előrehaladtával összefonódott a magyar konyhával.

Címlapról ajánljuk

További cikkek

Így lesz olyan finom a francia hagymaleves, mint az étteremben

A legtöbben azért szeretnek étterembe járni, mert valljuk be, akadnak olyan klasszikus ételek, amelyek egyszerűen finomabbak, ha egy vendéglátóhely konyháján készítik el őket. Ha valaha is ettél már hagyományos francia hagymalevest étteremben, akkor biztosan téged is megbabonázott a forró, karamellizált hagymákkal teli és olvasztott sajttal csábító leves. Szerencsére otthon is elkészítheted ezt a fantasztikus fogást. Mai Napi Tippünkből kiderül, miként!