Kisfiam azt a feladatot kapta az iskolában nép- és honismeret órán, hogy gyűjtsön ételekkel kapcsolatos magyar mondásokat, és azokat magyarázza is meg. A dolgot egyből magaménak éreztem, és rögtön gyors keresésbe kezdtem. Az érdekelt a leginkább, vajon honnan származnak ezek a mondások, és főként mit jelentenek. Lássunk egy kis ízelítőt a sokszínű magyar nyelv gyöngyszemeiből!
A régi világban, főleg a kétkezi munkások számára nagyon fontos volt a kenyér. Nem is kell olyan messzire menni. Emlékszem Nagyapámra, aki vidéken született, és csak tanuló éveiben költözött Budapestre. Ő mindenhez evett kenyeret, legyen az leves, főzelék vagy sült, az asztalon kis kosárban ott kellett lennie a friss kenyérszeleteknek. Imádtam nézni, ahogy a hatalmas veknit mellkasához szorítva kanyarította a vastag szeleteket. Íme pár mondásunk a kenyérről:
“A lényeg, hogy legyen kenyér az asztalon”, vagyis “legyen mit a tejbe aprítani”.
“Kenyértörésre vitte a dolgot” – tehát válaszút elé állította vagy összeveszett vele.
“Lekenyerez” – valakit lefizet vagy valamilyen cselekedettel, segítséggel a maga oldalára állít, ügyének megnyer.
“Kölcsön kenyér visszajár” – ha valakinek borsot törünk az orra alá, attól mi is tüsszögni fogunk.
Általánosan az ételről, az étkezésről
“Ami az egyiknek étel, a másiknak méreg” – lásd a tej- (laktóz) vagy liszt (glutén) érzékenyeket.
“Egy falat sem megy le a torkán” – tehát annyira szomorú vagy izgatott, hogy még enni sem tud.
“Evés közben jön meg az étvágy” – minél jobban benne vagyunk egy dologban, annál jobban megérezzük az ízét, kedvet kapunk hozzá.
“Nem eszik olyan forrón a kását” – nem kell elkapkodni semmit.
“Aki nem dolgozik, ne is egyék” – ezt nem is kell magyarázni…
“Azt sem tudja, eszik-e vagy isszák” – semmi köze nincs a dologhoz.
Főzőcske, de okosan
“Edd meg, amit főztél!” – ha már elkövettél valamilyen hibát, akkor vállald érte a felelősséget.
“Szegény ember vízzel főz.” – abból dolgozunk, amink van.
Életbölcsességek a konyhából
“Az élet nem fenékig tejfel.” – ezt mindenki tapasztalhatja.
“Olcsó húsnak híg a leve.” - rossz alapanyagokkal csak silány étel készíthető, és ez igaz nem csak az ételekre, hanem bármi másra. Például, ha gyenge posztóból varrjuk a ruhát, gyorsan kiszakad, elfeslik.
“Nem esik messze az alma a fájától. “ – mit lehet tenni, hasonlítunk a felmenőinkhez.
Étel-hasonlatok
Mosolyog, mint a vadalma.
Vigyorog, mint a tejbetök.
Kicsi a bors, de erős!
Kemény dió.
Lerágott csont.
Falra hányt borsó.
…és ami lemaradt, mint a borravaló
Nem erőszak a disznótor.
Kolbászból van a kerítés.
Több nap, mint kolbász.
Nem babra megy a játék.
Bort iszik és vizet prédikál.
Kaja-szleng
Van aki olyan mákos, annyit tud rizsázni, hogy rögtön levajaz vagy kisajtol egy találkozót. Aztán elmegy rá, de úgy be van sózva miközben kolbászol a városban, hogy elperecel és ettől felpaprikázódik, mintha borsot törtek volna az orra alá. Erre a sok-sok okosságra azt mondják a gyerekek: “Nem ér a nevem, káposzta a fejem!”
+ egy jó tanács: Reggelizz, ahogy a király, ebédelj, mint egy polgár, és vacsorázz koldus módjára.
Jövő héten gyorsan és biztonságosan melegíthető ételtippeket adok azoknak az anyukáknak, akiknek sajnos néha otthon kell hagyniuk nagyobbacska gyermekeiket a most kezdődő nyári szünetben. Addig is gyűjtsük a szebbnél szebb, ételekkel kapcsolatos magyar szólásokat, mondásokat!
Gréti
