Életem első gnocchiját még Németországban készítettem, sokat emlegetett Marta barátnőm tanított meg rá. Jó fúziós darab volt - krumplival készült, mint a legtöbb helyen Olaszországban, de nem liszt, hanem búzadara tartotta egyben, mint Rómában. halványan emlékszem rá, hogy nagyon magyarázta nekem, hogy nem szokás bolognai ragut tenni a gnocchira, hanem zsályát meg vajat, tejszínt meg spenótot szoktak, esetleg egy kis guancalét ...de hajthatatlan voltam, és ha kíváncsiak vagytok, akkor az első receptjeim között fenn is van ez az érdekes keverék, a bolognais gnocchi(édes istenem ez a fotó...).
És akkor most jöhetne az a rész, hogy azóta sokat tanultam, és most már nevetve kirázom a kezemből a tájjellegű gnocchik receptjét, és ránézésre tudom melyik burgonyából és melyik lisztből kell készíteni - ha a ilyenkor, tavasszal összeülök a barátaimmal, akkor malfattit készítek nekik. De az a nagy igazság, hogy a gnocchi készítés nem tartozik a kedvenc időtöltéseim közé, így annyira ritkán állok neki, hogy minden alkalommal rendesen elő kell vennem Locatellit, hogy helyre rakjam a tudományomat.
Most mégis kivételt tettem, mert találtam ugyanis egy jópofa receptet - ricottagombócok tavaszi zöldségekkel. Meg voltam győződve, hogy nem fog működni a lisztből, ricottából és tojásból álló alapmassza, és hogy valami kontár amerikai háziasszony elnézte a római gnocchi receptjét, esetleg nem ismeri a búzadarát, de minden rosszhiszeműségem ellenére remek, selymes kis gombócaim lettek. A tavaszi zöldségeknél megmaradtam, pakoltam rá spárgát, spenótot bőven, meg facsartam rá citromot, és jól megszórtam parmezánnal.
Stefi meg kéznél volt, egy videót is rittyentett belőle - úgyhogy gyorsan próbáljátok ki, amíg még van spárga a piacon! (Ja, és ha nem hisztek nekem nyugodtan nyomjatok pár kanál búzadarát is a masszába, de nyugi, enélkül is össze fog állni!).
Ezt olvastad az ízHUSZÁR magazinon?
A kézzel készített cementlapok a konyhában is zseniálisan mutatnak
