Kaba
Drága anyai nagyanyám, a Barta mama, sokszor mondta gyermekkoromban, hogy az én választottamnak nagyon jó dolga lesz, mert két dolgot kell megtanulnia, ha kedvembe akar járni. Az egyik a pogácsasütés, a másik pedig a héjába főtt krumpli kacsazsírral és szalonnával. Nyilván egyetért velem mindenki, hogy az ing ujját inkább csak az előbbinél kell feltűrni. Olyannyira igaza lett, hogy az én kis gasztrouniverzumom központi eleme, ha úgy tetszik napocskája, máig a pogácsa. Rágondolni is jó, és ha már az illatát is érezem, miközben sül, nekem az maga a mennyország. Hát mi mást választhattam volna Dacota remekei közül, mint a pogácsát. Emlékszem, és azt hiszem, nem felejtem el egyhamar, amikor egyik nap betoppantam a szerkesztőség ajtaján, ő pedig bőszen dagasztotta a tésztát. Kötény volt rajta, a feje kendővel bekötve, az ingujja feltűrve, előtte a vájdling, és ő dagasztott, majd rám nézett és elmosolyogta magát. Annyit mondott csak, készül a pogácsa! Ha ez egy mesében történik meg, a folytatás gondolom az lett volna, hogy térdre borulok előtte és megkérem a kezét.
Verusch
Három kedvenc egyben: Dacota, csokitorta és a hegyek. Bár sok-sok finomsághoz volt már szerencsém, amelyeket Nóra alkotott, de azt kell, hogy mondjam a Toblerone tortával felülmúlta önmagát! Szülinapra készülők, csokoládéfüggők, próbáljátok ki!
Kitti
Dacotával ismeretségünk már egyéves múltra tekint vissza. Akkor csöppentem bele a NoSalty életébe, mikor ő már jó néhány hónapja a csapat tagja volt. A közös hullámhossz (majdnem) azonnali és nyilvánvaló volt, hasonló elveink és ízlésünk a főzést illetően a tökéletes kollégává avanzsálta a szememben. A sok jó közül leginkább a szirnyikiről szóló cikkét kedveltem – egyszerű és mégis mennyei desszert, amit már el is feledtem volna, mikor ő bedobta az ötletét egy értekezleten. Azóta ismét szerepel a kedvenc desszertjeim között!
A túrólepény oroszul: szirnyiki
ízHUSZÁR
A NoSalty-tortát választom: az egyik első, „közös gyermekünk" Dacotával! Igazi élvezet volt a torta elkészítése, nagyszerűen kiegészítettük egymást a konyhában: ő kavarta, én kóstoltam, ő tartotta, én fotóztam, ő törte, én szórtam. Sajnálom, hogy a közeljövőben erre nem lesz lehetőség, ugyanakkor bízom benne, hogy Dacota méltó utódja leszek. Abban pedig biztos vagyok, hogy ő hamarosan megtalálja a saját „amerikai konyháját" és újra küldi nekünk a jobbnál jobb recepteket!
Epres-fehér csokis spiráltorta
Nora Palmer
Még több olvasnivaló a Főzősuli Dacotával cikkei között
Dacota szuper tortája több szempontból is maradandó élményt szerzett számomra, hiszen amellett, hogy nagyon finom volt, közösségformáló szerepet is betöltött a szerkesztőségben. Szeretünk egy finom étel mellett kicsit ellazulni a kollégákkal. De nemcsak emiatt, hanem, mert ez volt az első, közös munkák Nórival, amelyben kiderült, hogy nagyon jól tudunk együttműködni. Én sajnos nem sokáig dolgozhattam vele, de nagyon örülök, hogy megismerhettem, és remélem – a nem túl távoli jövőben – fogunk még együtt dolgozni.
