Főzőiskolánkban az olasz konyha után most az orosszal ismerkedünk. Elsőként egy olyan túrópalacsintával, amely az legtöbb szláv országban előfordul. Ti emlékeztek még a szirnyikire?
Oroszország hatalmas mérete, zivataros történelme, és a területén élő rengeteg etnikum miatt nem beszélhetünk egységes orosz konyháról – talán még annyira sem, mint a korábban bemutatott francia és olasz konyha esetében. Ha valaki egyszer olyan szerencsében részesül, hogy bebarangolhatja a kontinensnyi országot, tipikus fogásként mást fog kapni a gazdag történelmi múltú metropolisokban, a szegényebb északi vidékeken, ahol a halászat és a vadászat a mai napig a megélhetés egyik fő forrása, nem beszélve a déli területekről, ahol a káposztás, kásás ételeké a főszerep. Mai választottunk, a szirnyiki a szegény ember desszertje volt sokáig – eredete az összes szláv nyelvű, valaha Oroszországhoz tartozó területen megvolt.
{ GALÉRIA = title:Szirnyiki%20l%C3%A9p%C3%A9sr%C5%91l%20l%C3%A9psre, 1,2,3,4,5,6,7,8 }
A szirnyiki receptjét itt találod >>
A túróból, citromból, lisztből és cukorból készült massza íze nagyon hasonlít a mi túrógombócunkra, a különbség csak annyi, hogy nem főzik, hanem sütik. Területenként változik, hogy bő olajban-e, és akkor fánk jellegű – ez esetben a túrófánkra emlékeztet – vagy kevés vajon – akkor egy amerikai palacsintához hasonló, de annál sokkal finomabb lepénykét kapunk. Ukrajnában, ahol – ha ez egyáltalán lehetséges – még többet éheztek, mint Oroszországban, az édesség még ilyen egyszerű s olcsó formában is luxusnak számított. Ott a szirnyikit főtt krumplival keverték és sósan fogyasztották, hiszen így még laktatóbb. Bármelyikhez kapunk kedvet, érdemes elkészíteni: olcsó, gyors és nagyon finom. Tartalmas levesek után tökéletes második fogás, de kínálhatjuk uzsonnára vagy lusta vasárnapokon reggelire is. Magában is nagyon jó, de akkor az igazi, ha nyakon öntjük porcukros tejföllel, pikáns lekvárral vagy almapürével. Ha pedig itt a nyár, idénygyümölcsökkel is tökéletes!
Húsvét Nápolyban: Pastiera Napoletana >>
