Van pár titkos recept a világon, amit hét lakat alatt őriznek, de általában valamelyik franchise étterem ikonikus fogásai: a Big Mac szósz, a KFC káposztasalátája, a Krispi Kreme fánkja vagy éppen a Dr Pepper receptje. A nagy részük az a kategória, amit minden sarkon megkapsz, és igazából mi a frászért is akarnád otthon elkészíteni, ha fillérekért hozzájutsz bárhol a világon.
A legtöbbjük ráadásul - legalábbis szerintem - még csak nem is finom. A szép hosszú listában azért van pár kivétel, ilyen a Pastel de Belém, Lisszabon sütije, amiért simán hajlandó vagyok fél órát sorban állni, annyira jó. Ráadásul sehol máshol nem lehet kapni a világon, csak és kizárólag Lisszabonban, a Belém toronyhoz közel.
Most akkor pastel vagy pastéis, Belém vagy nata?
A tojásos főzött krémmel töltött ropogós tésztakosárkák Portugália-szerte annyira népszerűek, hogy még a legutolsó kis ivóban is figyel belőlük pár darab a pulton. Aki viszont járt már arrafelé, annak feltűnhetett, hogy több névvel is említik: pastel de nata, pastéis de nata, pastel de Belém, és pastéis de Belém. Akkor most melyik elnevezés a helyes? Az igazság az, hogy mindegyik. A pastel de Belém egy eredetvédett süti, csak azt nevezhetik így, amit a valamikori kolostor helyén lévő üzletben árulnak. Nem lehet eltéveszteni, különleges, hatszögletű, kék-fehér dobozban árulják, és minimum fél órát, de inkább többet kell érte sorban állni. Minden más, ami hasonló koncepcióra épül, csak a pastel de nata nevet viselheti hivatalosan, így ezek a kosárkák lepik el Portugália összes vendéglátóipari egységének pultját. A pasteis pedig a pastel többes száma, és mivel szerintem egy nemigen elég belőlük, célravezetőbb volna, ha a többes számot használnának - minden esetben.
És hogy honnan jönnek ezek a kis csinos, krémes kosárkák? Ahonnan Európa legjobb sütijei: Franciaországból! Persze nem egyenesen, a történet viszont onnan indul: a Szent Jeromos kolostor szerzetesei valamikor egy francia kolostorból érkeztek. Az anyakolostorban nagyon sok tojásfehérjét használtak, főleg keményítésre, a feleslegesnek ítélt sárgákból pedig krémet főztek, amit aztán különböző sütikbe töltöttek. A szerzetesek Portugáliába érve is folytatták ezt a gyakorlatot, egészen 1820-ig, amikor a liberális forradalom hatására bezárták a kolostorukat. A szerzetesek végül eladták a receptet a közelükben lévő cukorfinomítónak, akik 1837-ben megnyitották a Pasteis de Belém gyárat - és mi a mai napig ez előtt az épület előtt állunk sorban.
A még a rétestésztánál is vékonyabbra nyújtott, roppanós leveles tésztakosárban megbújó tojásos édes krém receptjét pedig annyira őrzi, hogy jelenleg hat - egyesek szerint csak négy - ember ismeri az egész világon. Mivel nem vagyok egyik sem a három főcukrászból, mester sem voltam ott soha, meg a cukrászda vezetője sem, sajnos nem tudom az eredeti pastel de Belém receptet. Hoztam viszont egy nagyon finom pastel de natát. A tészta kevésbé zsíros, kevésbé roppanós, mint a Belém torony mellett, de a leírt módszerrel azért jóval vékonyabb és ropogósabb lesz az átlagos kosárkánál.
...mivel a kötelező hűlési idő letelte után 5 perccel az egész tepsi elfogyott, szerintem elég jó munkát végeztem!
