Utolsó állomásához érkezett az olasz gasztrotúránk. Ezen a héten a nagy hideg elől a napfényes délre látogatunk, és az ünnephez méltóan, egy hamisítatlan nápolyi, húsvéti sütit mutatunk be nektek!
{ GALÉRIA = title:Pastiera%20Napoletana%20l%C3%A9p%C3%A9sr%C5%91l%20l%C3%A9p%C3%A9sre, 1,2,3,4,5,6,7,8,9,10,11,12,14,13,15 }
Nápolyi húsvéti sütemény. Szabad fordításban ez lenne e heti választottunk neve, valójában azonban képtelenség lefordítani, a pastiera egy fogalom, akárcsak a pogácsa – körülírni lehet maximum. Nagyon különleges, kicsit macerás, igazi dél-olasz édesség, melyben egyszerre keveredik a pogány és keresztény hagyomány, és a délvidék illatos, narancsos fűszerei, valamint az olasz tradíciók. Több elmélet is van arra, hogy honnan származik. Az első szerint a a pogányok készítették tavaszvárónak, és Ceresnek, a gabona istennőjének ajánlották fel, hogy a következő év is bőséges és termékeny legyen. A búza mint analógiás ajándék, a rengeteg tojás mint az új élet, az új mezőgazdasági év szimbóluma került bele. A másik teória szerint abból a mézzel és tejjel készült rituális kenyérből alakult ki, amelyet Nagy Konstantin idején a frissen kereszteltek kaptak, és amellyel a húsvéti ünnepet is lezárták.
A Pastiera Napoletana receptjét itt találjátok >>
A harmadik eredetlegenda szerint a süteményt egy apáca készítette először Nápoly környékén, és a feltámadás szimbólumai mellé a kolostor kertjében termő narancsokból és citrusokból facsart illatos vízzel ízesítette. Az édességnek két elkészítési módja is ismert. A modernebb verzió puhább, a vajas tésztából kimarad a búza, édes cukrászkrém helyettesíti. Mi az autentikus változatot hoztuk el nektek, amelyet a nápolyi és Nápoly környéki háziasszonyok nagycsütörtökön vagy nagypénteken készítettek, és húsvétkor a családdal együtt fogyasztották. Még nincs késő, hogy nekiálljatok – garantáltan egy nagyon finom, különleges sütemény kerülhet a húsvéti asztalra!
