A hét szakácsa: Becsei Ágnes

A hét szakácsa rovatunkban hetente egy-egy szakácstársatokat ismerhetitek meg, egy-egy konyhai kaland tükrében. Fogadjátok szeretettel a NoSalty e heti főszakácsát, Becsei Ágnest!

Becsei Ágnes

Soha nem sürögtem a konyhában, édesanyám sem tudott nagyon főzni, engem kifejezetten nem is érdekelt soha. Ily módon mindenki meglepődött, mikor azáltalános iskola után a cukrászatot választottam szakmámnak. Elbűvölt a sütemények és torták szépsége, néhány készítménnyel megpróbálkoztam néha otthon is, ilyen volt pl. a diós csiga is. Aztán úgy alakult, hogy a 3 év alatt a 3 gyakorlati helyen ráuntam a cukrászkodásra. Sajnos az első helyemen nem vette a cukrászda tulajdonosa elég komolyan az én tanításomat, és úgy éreztem egy idő után, hogy nem szereztem elég tapasztalatot nála. A második helyen nagyon jó volt a társaság, fiatalokkal dolgozhattam együtt, sokat tanulhattam tőlük, de idővel szétszéledtek, mert kevesellték az ottani fizetést vagy egy jobb lehetőség nyílt meg előttük. Alig maradtak ott, és mi diákok már nagyon sokat dolgoztunk. Majd felvettek egy cukrász mestert, és akkor én eljöttem onnan.... Mire a 3. cukrászdába kerültem gyakorlatra, teljesen elkedvetlenedtem, és ott csak kisebb munkákat bíztak ránk, tanulókra. Nem tanultuk meg igazán a torták díszítését a gyakorlatban, vagy marcipánnal való beburkolásukat. Meguntam, szinte megutáltam és ott hagytam, megfogadtam magamnak, hogy én soha többet be nem teszem ilyen helyre a lábam.... Persze nem így lett!

Sokat dolgoztam más tevékenységi körökben (pultosként, betanított munkásként egy műanyagot előállító gyárban, szobalányként), majd a sors úgy hozta, hogy terhes lettem 20 évesen és férjhez mentem. Hihetetlenül messze állt tőlem a konyhaművészet, egyedül a paprikás krumplit tudtam elkészíteni. 2002-ben megszültem első gyermekem, majd elváltam és hipp-hopp, másfél éves lett a kislányom. Elkezdett egyre több étellel ismerkedni, és egyre több főzést igényelt volna már az etetése. Megismertem a második férjemet, akivel gyorsan összeköltöztünk a szüleinél, így anyósom kezdett engem tanítgatni, mert akkor már a kislányom is mindenevő volt. Ezzel a kis segítséggel megkaptam azt a lökést, amitől idővel én is elkezdtem magamtól finomságokat kreálni.Lelkes megfigyelő, majd idővel főzőcskéző vált belőlem. 10 hónap ott lakás után beköltöztünk első albérletünkbe, ahol már enyém volt a konyha teljes egészében. A férjem sokoldalú, ő könnyebben nekiáll a mai napig bárminek. Így eleinte nagyon sok segítséget kaptam tőle, meg az anyósomtól, mint telefonos segítségemtől.

Néztem a TV Paprika műsorait is, ki is írtam egy finomnak tűnő ételreceptet. Mosolyogva mentem a boltba, hogy milyen finomat készítek majd én a férjemnek. Keserű narancslekváros csirke volt az ebédre szánt étek, ami kinézetre nagyon jól sikerült, de sajnos ehetetlen volt. Annyira keserű volt, hogy nem bírtuk megenni. A párom persze örült a próbálkozásomnak, de elég sokat emlegeti ezt a történetet, hogy szegény csirke....

2006-ban megszületett második kislányunk, és szinte észre sem vettem, hogy egyre többször főzök, és már-már minden nap. Az internet világa hozzánk is elért, ami nagyon megkönnyítette a dolgomat. Rengeteg receptet olvastam a neten, sokat ki is próbáltam. Majd elköltöztünk egy nagyobb lakásba 2008 év elején, ahova 8 hónappal későbbmegszületetta harmadik gyermekünk, a kisfiunk. Akkor elkezdtem a szülinapi tortákat is én magam megsütni, elkészíteni. Előkerültek a régi receptek, amiket még anno iskolásként írtam le a cukrász szakon, és azokat is elkészítettem otthon.

Szeretemtélen a lelket átmelegítő tartalmasleveseket, gyerekként soha nem hittem el, hogy a húsleves gyógyít, és felnőtt fejjel már tudom, hogy egy igazi szeretetbőlfőzött húslevesnél nincs is jobb.Minden évben a szülinapomra gulyáslevest főzök sertéshúsból, de kedvencünk még az egyszerű paradicsomleves is vagy a tárkonyos csirkeraguleves.Sokszor készítek egytálételeket, ezek lehetnek receptből készültek vagy éppen kitalált ételek. Kedvenc tésztaételünk a bolognai spagetti, de sokszor kipróbálok új ételeket is. Igyekszem megszerettetni a gyermekeimmel és a párommalaz új hozzávalókat, fűszereket vagy elkészítési módokat. Sokszor az a legjobb, ami éppen az eszembe ötlik, és nincs sehova leírva, ezek az ételek istenire sikerednek. Amikor húst készülök sütni, akkor nagyon ritka, hogy tudjam előre, mivel fűszerezem. Mindig az adott hangulatomtól függ, hogy mit teszek rá, hisz a fűszereket is szeretem keverni. A legutóbbi ilyen mennyei kreálmányom a mézes-narancsos-ketchupos-korianderes sült csirkeszárny volt!

2009-ben vettünk egy lakást, ahol már a teljesen saját konyhámat élvezhettem, és 2011-ben megszületett a 4. gyermekünk is. Már minden nap, ha lehet naponta többször is forgolódok a konyhámban. Élvezettel készítek akár órákig is valamit, ha láthatom, ahogy a családom elfogyasztja. A gyerekek mindig azt mondják, hogy „Mami, ez isteni!". Örül a szívem, ha a kedvükbe járhatok! A második lányom tavaly kezdte az első osztályt, az oviban nagyon jó evő volt, de a nyári szünetben egyre többet emlegette, hogy ő biza nem eszik bent a suliban. Így esett meg, hogy ha tetszik, ha nem, nekem igenis minden nap főznöm kell valamit. De ha már ő nem eszik bent, akkor miért egyen bent a harmadikos lányunk?És a férjem, ő miért egyen munka után bent a gyárban? Itthon van velem a legkisebb, és így már öten ebédelünk itthon, együtt. A fiunk is csak azért eszik bent az oviban, mert délben nem tudok érte menni, és bent alszik. Ki kellett ötölnöm valami nagyon jó tervet, ami alapján nekem sem bonyolult kitalálni mindennap, hogy mit együnk. Sokat törtem rajta főzés közben a fejem, hogyan tudnám összeállítani, akár előre egy hétre is a menünket úgy, hogy ne együk állandóan ugyanazt, de ne is legyen unalmas. Majd megszületett az ötlet! Hétfőn tésztanapunk van, kedden egytálétel vagy sültek, szerdán krumplis nap, csütörtökön leves valami péksütivel vagy palacsintával. Pénteken van pizza, kenyérlángos vagy lángos, a hétvégére pedig vagy a párom főz és én gondoskodom a desszertről, vagy együtt szorgoskodunk, ez változó. Persze, ha valami közbe jön, akkor marad a gyors kaja, sült krumpli reszelt sajttal vagy hasonló. Alapvetően nagyon húsosak vagyunk, ha hús nélkülit főzök, akkor gyorsan éhes lesz újra a család, és akkor jön a nasi is.

Egyik nagy álmom, hogy saját kis családi hangulatú sütödém legyen, mindegy, ha 50 éves koromra jön össze. Rájöttem, hogy én nem akarok mást csinálni. Sütni a családomnak, másoknak. A süteményeimmel szeretetet csempészni az emberek szívébe...

A rovat korábbi cikkeit itt olvashatod! >>

Hozzászólások

Miss Sweetly

Kedves Ágnes! Gratulálok a hét szakácsa címhez! Elolvastam a történetet, és nagyon tetszett! Er?t, egészséget kívánok az egész családnak, és a továbbiakban is jó sütést-f?zést! Üdvözlettel: Miss Sweetly

Becsei Ágnes

Kedves Miss Sweety! Köszönöm a gratulációt és a szép szavaid, nagyon jól esett! Neked is jó f?zést-sütést kívánok és szép napot! Üdvözlettel: Ági

Veréb Ani

Remélem sikerül az a családi hangulatú sütöde, mert abból, ahogy írsz az életedr?l, és arról, milyen szerepet tölt be a f?zés a mindennapjaidban, látszik, hogy a szíved-lelked benne van minden meggyúrt tésztában, kisütött húsban és feldíszített tortában. És olyan ritka az ilyen hely manapság, ahová ha beülsz, nem csak azt érzed, hogy csak a pénzed akarják kihúzni a zsebedb?l, hanem a f?zés szeretete érz?dik, és a vendéglátás kedvessége. Az étel ilyen környezetben sokkal jobban esik az embernek. (Persze az természetes, hogy fizet az ember a fogyasztás végén, de az mégis sokat számít, hogy mi az alapmotivációja annak, akihez betérek mondjuk egy ebédre.)

Becsei Ágnes

Nagyon kedves vagy Ani! Köszönöm szépen! :) :-*

VToncsi

Kedves Becsei Ágnes! Örülök, hogy a hét szakácsa lettél. Nagyon szeretem a receptjeidet, és nagyon rokonszenves, ahogyan itt most bemutatkoztál. (Nekem is négy gyerekem van, ez is ?rokon lélekké? tesz, bár az enyémek már régen feln?ttek.) Több receptedet elmentettem (a saját gépemre lementegetem), de ötletekért is szívesen kukkantok be hozzád. A vaníliasodódat nagyon szeretem, a krémesedet pedig feltétlenül ki fogom próbálni. (Én ugyan nem pudingport használok egy ideje, hanem kukoricakeményít?t, de végül is kett? majdnem ugyanaz, és a krém selymessé válik t?le.) Jó egészséget, er?t, kitartást kívánok Neked és a szép Családodnak, és azt, hogy a vágyad teljesüljön. (Magamnak meg azt, hogy töltsd még fel sok finomság receptjét.) Szeretettel üdvözöl: VToncsi

Becsei Ágnes

Kedves VToncsi! Soraid örömmel olvastam, és az is nagy öröm számomra, hogy valakinek ennyire tetszenek a receptjeim! :) Sose gondoltam volna ezt! Rajta vagyok a recept feltöltésen, most is várakozik receptem, míg a Nosalty aktívvá nem teszi. Szóval a feltöltés folyamatos a részemr?l. Jó egészséget kívánok én is a 4 gyermekednek és egész családodnak! :D Szívb?l üdvözöl: Ági

Törölt felhasználó

Kedves Ági! Régen jártam erre de amikor megláttam hogy te vagy a hét szakácsa,kattintottam. Jó volt olvasni a történeteidet mintha csak én írtam volna.Én azt szoktam mondani hogy a konyhából megyek és a konyhába térek vissza.Nagy családosként a konyha a legfontosabb terület és ott töltjük a legtöbb id?nket.Én mostanában a sajtkészítés m?vészetében szerezem a tapasztalataimat.Napi 15 liter tejet dolgozok fel.Ez elég sok id?be telik,nem múlik el nap sajt nélkül.Az én titkos vágyam az hogy egyszer legyen egy saját sajtm?helyem....Gratulálok hogy te lettél a hét szakácsa!Napfényes boldog nyarat kívánok nektek!Üdvözlettel:Bogi:O)

Éva-Anyóca

Kedves Ági! Gratulálok A Hét Szakácsa címhez! :) Kívánom, hogy legyen még sok , nagyon finom ötleted, kis családodnak, - amiket esetleg megosztasz velünk is. :) Olvastam a történetedet, ezáltal még jobban meg tudtunk ismerni. :) Szép napot, hetet , és közelg? nyári szünetet kívánok a gyerekeiddel, családoddal!! :) Éva-Anyóca

Címlapról ajánljuk

További cikkek