Az ember ízlését leginkább meghatározó időszak szerintem a gyermekkor. Ezen az alapon épül ki később, az évek alatt, hogy mit szeretünk és mit nem, hogyan készítjük és fogyasztjuk el a reggelit, ebédet, vacsorát. Nálam a házi lekvár hagyott ilyen mély nyomot, olyannyira, hogy a saját kis konyhámban is nekiálltam a befőzésnek. És ugyan órákig tartott, de minden perce (és üvege) megérte.
Otthonról hozott emlékek
Nálunk nem telt el nyár anélkül, hogy otthon a legédesebb, legnapfényesebb gyümölcsökből kilószám főztük volna a lekvárokat. Persze nem ipari mennyiségeket kell elképzelni, de a konyhaszekrényünk teteje mindig tömve volt különböző színekben díszelgő üvegekkel.
Így mindig volt annyi lekvárunk télen, hogy bőven kenhettük őket kenyérre, palacsintába, sőt, én például a tejbegrízt is folyton gyümölcsösen ettem.
Annyira hozzászoktam ehhez az élményhez, hogy amióta elköltöztem otthonról, egyre jobban kezdett hiányozni a házilag főzött lekvárok íze, állaga, aromája. Végül az idei nyár volt az első, amikor rászántam magam, hogy apró albérletem kamráját telepakoljam a saját lekvárjaimmal. Persze, szigorúan a családi recept alapján.
Élet a bolti lekváron túl
Aki egyszer hozzászokott a házi lekvárok bőségesen gyümölcsös, enyhén édes ízéhez, gondolom az enyémhez hasonló fintorral fog elszörnyedni, amikor a bolti verziókkal találkozik. Ezek több mint fele cukor, ráadásul tele vannak zselésítővel is.
Ez a tény is hajtóerőként dolgozott bennem, amikor elhatároztam, hogy szinte a legtöbb nyári hétvégémet lekvárok főzésével fogom tölteni. Hiszen a szezonok egymást érik, mindig van egy gyümölcs, amit fel lehet dolgozni.
A mi receptünkben minden kiló gyümölcshöz 15-20 dekagramm cukor kerül, ezen a szinten a lekvár épp elég édes lesz, közben mégis megmarad a friss gyümölcs zamata. Én ezen az ízen nőttem fel, a befőzés nálam egyszerre íz- és hagyományőrzés is.
Mind hozunk magunkkal olyan családi ételeket, recepteket és hagyományokat, amelyek önmagukban meghatározzák, kik vagyunk, honnan jöttünk, néha még azt is, hová tartunk. Reggeli közben én is úgy érzem, mintha újra az otthoni asztalnál ülnék, lekváros kenyeret falatozva.
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg a legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon vagy a YouTube-on!
Még több konyhai történet:
