Ebben a napok óta uralkodó borongós, szeles időben az embernek leginkább csak aludni, vagy heverészni lenne kedve. Meg persze egy kis édességet majszolni. Már-már a napi rutin része, hogy a délután egy pontján valaki megjegyzi, hogy úgy enne egy kis édességet. Nem csokoládét, nem cukorkát, hanem valami friss, meleg, éppen most sült finomságot. Valami egyszerűt, amit épp csak össze kell dobni, keverni egy kicsit, kavarni egy kicsit, majd mehet a sütőbe és készen is van. Az ilyen vészhelyzetekre remek megoldást nyújt az amerikaiak nagy kedvence, a csokis keksz.
Az alapanyagok beszerzése sem nagy ördöngösség, hiszen otthon biztosan lapul a fiókban mindenkinél egy kis dugi csoki, így lehet, hogy még csak ki sem kell mozdulnunk, ha friss kekszre vágyunk. Emellé pedig már csak a szokásos 'társaságra' van szükségünk. Én ha tehetem, akkor vajat használok margarin helyett, és nádcukrot fehér cukor helyett. Ez utóbbit leginkább azért, mert tapasztalataim szerint jobban kihozza az ízeket, és nem uralkodik el a cukor édessége.
Csokis keksz receptből persze szinte végtelen számú variácó létezik, szokás szerint csak rajtunk múlik a végeredmény. Érdemes többféle csokival dolgozni, esetleg mogyorót, pekándiót, vagy ha valami igazán ütősre vágyunk, akkor karamellát társítani hozzá. A következő kihívás számomra például egy sós karamellás változat lesz.
Persze nem rekedünk meg a csokis alapnál, a receptek között remek párosításokra bukkanhatunk. Érdemes a nagy klasszikusokat is tesztelni, bátran süssünk svéd gyömbéres, omlós citromos vagy skót vajas kekszet!
A zabpelyhes kekszet is érdemes inkább otthon, saját kezűleg készíteni, aszalt gyümölcsökkel, olajos magvakkal. A reggeli kávé vagy tea mellé fogyasztva tökéletes napindító, délután pedig az édesség utáni vágy egy egészségesebb ellenszere lehet.
