Karácsony közeledtével biztosan a ti gondolataitok is egyre többször forognak az ünnepek körül: ajándékok, fa, dekorációk, családi programok leszervezése, na és persze a menü… a karácsonyi menü. Jó lenne valami finomat, laktatót, olyan igazán jót főzni…tudod, olyat, amit aztán még jó sokáig - legalább a következő ünnepi menüig - emlegetnek majd.
„Elképzelésem sincs, mit főzzek"…Bezzeg a munkahelyemen már egymásra licitálnak a kollégák a különbnél különb karácsonyi menüötletekkel. Még a szomszéd is arról beszél a lépcsőfordulóban, hogy tavaly a felesége aszalt szilvával és gesztenyével töltött sertéskaraja után mindenki megnyalta még a szomszédja 10 ujját is. Kérlek, mondjátok, hogy nem csak nekem van szerencsém ilyen „szuperszakácsokhoz”!
Szóval így karácsony előtt pár héttel – üres kosarammal az áruház (T betűvel kezdődik) sorai közt botorkálva – ráeszmélek, hogy (ismét) ott tartok, nem tudom, mi kerüljön az ünnepi asztalra, s ez – köszönhetően a fent említett körülményeknek – kezd egyre jobban frusztrálni (arról ne is beszéljünk, hogy még a karácsonyi ajándékokat sem szereztem be…senkinek). Szeretném, hogy kis családom a karácsonyfa alatt jóllakottan bontogathassa az ajándékokat, de ne csak a csomagok miatt emlegesse majd a karácsony estét, hanem arra is sokáig emlékezzen, hogy anya milyen finomat főzött. (Hát persze, hogy számít!)
Receptajánló:
Mindezen merengve – lassan feladva a reményt, hogy valami korai karácsonyi csoda folytán megszáll majd az ihlet a polcok és hűtők pásztázása közben – már-már beletörődök bevásárló körutam sikertelenségébe, amikor egyszer csak olyan dolgon akad meg a tekintetem, amit eddig még nem láttam: GMO-mentes sertéshús. Nem is egy, hanem máris kettő fajtát látok…sőt négyet-ötöt-hatot! Sertéskaraj, szűzpecsenye, comb, tarja, oldalas, darált hús. Szebbnél szebb húsok, és mindegyik csomagolásán ott virít a „GMO-mentes termelésből származó” felirat! „Ez az, ez kell nekem” – fojtottam el magamban az előtörni kívánkozó felkiáltást – így túl azon, hogy finom húsokat fogyaszt majd a családom, a tudtuk nélkül részesei lesznek az én „éljünk tudatosan, együnk tudatosan” programomnak is…ugyanis én szeretek odafigyelni arra, hogy mit teszek az asztalunkra, igyekszem az alapanyagokat gondosan megválogatni.
Csapongva a feltörő jobbnál jobb ötletek között végül megszületett az elhatározásom: karácsonyra magyaros töltött karajt készítek, baconbe tekerve.
Végül a csoda eufóriájában vásárlásra ragadtattam magam! Nem volt egyszerű…ember legyen a talpán, aki ezek után ki tud választani egyet a PICK Friss hús termékeiből. Bevallom, nekem sem sikerült…két tálca húst emeltem le a polcról. Vettem darált húst, mert a hétvégén a gyerekek favoritját, krumplifőzeléket terveztem készíteni fasírttal (így már nem szimplán sertéshúsból, hanem GMO-mentesből). Majd a boltot elárasztó ünnepi hangulatra fogva (bizony, ott már szólt a Jingle bells…) elhatároztam, hogy főpróbát tartok, elkészítem a karácsonyra tervezett fogást is, leemeltem hát egy tálca karajt is!
Receptajánló:
A hétvége eltelt, és örömmel jelenthetem, sikert sikerre halmoztam! Nyom nélkül eltűnt a töltött karaj, sőt, kevésnek is bizonyult, a fiam szívesen ette volna még másnap is. A darált húsból is nagyon finom fasírt készült, szóval elégedetten zártam a hétvégét, a vállaimról pedig legalább egy terhet leráztam. Az már csak hab volt a tortán, amikor a férjem kijelentette ma a szomszédnak, hogy előkóstolta a karácsonyi vacsora egyik fogását, és higgye csak el neki, hogy nálunk lesz a legjobb az ünnepi menü! Én vs Karácsony: 1:0.
Tudj meg többet a PICK Friss hús GMO-mentes termékeiről itt!
