Van, aki magában is szívesen fogyasztja, de valljuk be, a többség inkább kísérőként eszik csemegeuborkát az ételekhez. A roppanós, harsogó, általában ecettel készült zöldségféle nem véletlenül lett az emberek egyik kedvenc savanyúsága, tudományos magyarázata van annak, miért szeretjük főételekhez vagy éppen szendvicsek mellé enni (kivéve azok, akik a mekis sajtburgerből is kihalásszák azt az egyetlen szeletet).
A savanykás íz és a roppanós textúra mellett az ecet az, ami annyira kívánatossá teszi a csemegeuborkát. Bár furcsának tűnhet, az enyhén savas ételek segítenek még észrevehetőbbé, karakteresebbé tenni az ízeket az ízlelőbimbók számára.
Nem véletlenül van óriási hagyománya számos konyhakultúrában az ecetes zöldségeknek. A japán sushi mellé kínált ecetes gyömbér, bár önmagában erősnek tűnik, a különböző ízesítésű sushikkal és makikkal együtt fogyasztva az ecetes, savas kísérő kiemeli az ételben megtalálható más alapanyagok és ételízesítők aromáit.
Az enyhén savanyú vagy „semleges” ételek és italok segítenek elnyelni bizonyos ízeket, amelyek esetleg túlságosan elnyomnák az ízlelőbimbókat. Jó példa erre a tejivás erőspaprika evése után, amikor is a leterhelt, erős ízt feldolgozó ízlelőbimbókat mentesíteni kell a csípősség alól. Az ecetes zöldségek (uborka, hagyma, káposzta stb.) tehát nemcsak azért jók, mert adott esetben könnyebbé teszik egy-egy zsírosabb étel elfogyasztását, de általuk minden étel finomabb és karakteresebb is lesz.
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
