Minden bizonnyal ilyen lenne az, ha egy francia és egy amerikai chilis babot készítene. Igen, amerikai, merthogy ennek az ételnek Mexikóhoz annyi köze van, mint Japánnak a rántott húsos sushihoz. Ez egy ízig-vérig tex-mex fogás, és eredetileg nem is volt benne bab, hanem egy szimpla csípős húsétel volt.
Na de miért mondom ezt, mármint a fúziót? Az történt, hogy nagyon megkívántam a chili con carnet, de darált húsra nem, omlós marhafalatokra annál inkább vágytam. A megoldás: ötvöztem a burgundi marha recepttel! A kockára vágott húst először serpenyőben körbepirítottam, majd hőálló tálba szedtem. Főztem egy fűszeres, paradicsomos szószt és ezzel öntöttem nyakon és alacsony fokozaton kezdtem rotyogtatni a sütőben. Egy óra után beletoltam a beáztatott babot, majd újabb egy óra múlva ment hozzá a többi zöldség, a legvégén pedig a kukorica, amivel már nem is főztem. Tudom, van aki a kukorica szó láttán zárta be a böngészőablakot és felháborodásában egész hátralevő életében a blog közelébe sem jön, de ugyan már! Nagyon jót tesz neki az az édeskés íz, pláne az aranyszínű zöldségdarabok.
Az alapanyagok fokozatos hozzáadásának az a lényege, hogy a végén minden egyszerre készüljön el, azaz semmi ne főjön szét. A húsnak kell a legtöbb és még lehet hogy annál is több, mint amit én a receptben írtam, attól függően milyen vén marhát fogtunk ki. Alapesetben a lábszárra szavazok, de a kicsit szaftosabb, zsírosabb húsrészek is szóba jöhetnek.
És akkor még nincs vége, ha egy fél délelőttöt rászánva sütögettük, mert a tetejéről a jó kis cheddar sajt valamint a koriander nem elhagyható, kötelező elem! Én még egy adag tejfölt is adok neki, különösen akkor, ha túlzásba estem a chilivel.
A chili con carne receptjét itt találod!
