Múlt héten egy ízig-vérig népi étellel ismerkedtünk, így az orosz konyhába bepillantó túránk most pont az ellenkezője lesz – egy, a cári Oroszországot idéző elegáns fogással, a Stroganoff bélszínnel ismerkedünk!
Háború és béke, Moszkva felgyújtása, Napóleon téli hadjárata... ha a történelmi eseményeket nézzük, akkor az orosz–francia viszony egyáltalán nem nevezhető rózsásnak. Ha viszont a konyhát nézzük, akkor pont az ellenkezője igaz. A 19. század előtt a francia konyha eleganciájával és kifinomultságával csak az orosz cári konyha vehette fel a versenyt – bár való igaz, hogy sokat tanultak a franciák gasztronómiájából. Az éghajlati viszonyok és az alapanyagok különbsége miatt az oroszok konyhája „szlávosabb" volt, de a franciák elkészítési módja és konyhatechnikája nyomot hagyott náluk. Mai választottunk, a Stroganoff bélszín például egy igazi kooprodukciós darab: orosz földön született, de egy francia szakács agyából pattant ki. Ha a legenda igaz, akkor valamikor a 18. század közepén, egy odesszai herceg – meglepő módon Stroganoff – szakácsa kreálta. Van, aki szerint nyugalmas körülmények között tálalta először, de egyes források szerint a hideg szibériai időjárás kényszerítette rá – egy utazás alkalmával a megfagyott marhahúst nem tudta máshogy felvágni, csak kis csíkokra.
Villámgyors olasz tavaszköszöntő >>
Még több képet találsz a galériában
{ GALÉRIA = title:Stroganoff%20b%C3%A9lsz%C3%ADn%20l%C3%A9p%C3%A9sr%C5%91l%20l%C3%A9p%C3%A9sre, 1,2,3,4,5,6,7,8,9,10,11,12 }
A túrólepény oroszul: szirnyiki >>
Mivel a Stroganoff bélszín jellemzői közül nem a felcsíkozott hús a legmarkánsabb, ezt akár el is vethetjük. Annyi biztos, hogy a recept nyomtatásban először 1861-ben jelent meg, és ez a verzió nem tartalmazott se uborkát, se paradicsomot, se gyöngyhagymát, se kapribogyót, se gombát és tejszín helyett is tejföl volt benne. A Larousse Gasztronómiai Lexikon szerint még a sárgarépa és a babérlevél is bele való. Hogy akkor milyen is az igazi Stroganoff bélszín? Mi magunk eldönthetjük, mit tekintünk annak. A tejszínes/tejfölös alapba ízlés szerint kerülhet gomba (ez esetben vargánya), kapribogyó, csemegeuborka, gyöngyhagyma vagy pár kanál paradicsomszósz. Mivel a hangsúly a bélszín tökéletes, félig átsült szaftosságában és omlósságában rejlik, a továbbiakban igény szerint alakíthatjuk. Az én verzióm sem szentírás – de kipróbálásra erősen ajánlott! Tálalhatjuk krumplipürével, vajas sült krumplival – mi ezt választottuk –, rizzsel, tésztával, vagy ha nagyon oroszosak akarunk lenni, hajdinakásával is.
A receptet itt mentheted el >>
Hozzászólások