A rituális szertartások, a ruhák és az életkorhoz kötődő szokások mind segítették a fiatalokat abban, hogy a serdülőkorból átléphessenek a felnőttek világába. Így vált anno fiúból legény, lányból pedig nagylány.
Csak a rátermettek válhattak legénnyé
Dédapáink idejében a serdülőkorból a felnőttkorba való átmenetet sok helyen a legényavatás jelentette. Az ifjakat az egy korosztállyal előttük járó legények avatták fel vezetőjük, a legénybíró irányítása alatt. Az átmeneti rítus merített egy kicsit a céhes avatás, egy kicsit a lovaggá ütés és a keresztelők hagyományaiból is.
Receptajánló:
A legényavatást a Nyugat-Dunántúlon, a Kisalföldön, Erdélyben és a Felföldön gyakorolták, de máshol is kifejezésre juttatták a fiú férfivá érését. A legények ünnepi öltözéke, az első mulatságban való részvétel, a templomban a legények közé ülés, vagy az aratóbandába kaszásnak szegődtetés is mind azt a célt szolgálta, hogy kifejezésre juttassa a legénnyé válást.
A legényavatást egy próba előzte meg, ahol a fiatalok bizonyíthatták, alkalmasak-e a legényjogok birtoklására. A próba a serdült rátermettségét, alkalmasságát mérte, ami falvanként eltérő volt: aki jól tudott kaszálni, képes volt megrakni a szekeret, egy nehéz követ fel tudott vinni a völgyből a hegyre, vagy a legénybíró által kijelölt másik legényt le tudta győzni birkózásban, mehetett a legényavatásra.
Ha a fiú kiállta a próbát, a szüleitől pénzt kért, és elment a kocsmába, ahol megváltotta a legénybírónál a legénysorba lépését. Ezt áldomásfizetésnek, a legényavatást magát pedig sittyó-áldomásnak, balekavatásnak is hívták. A legények közül keresztapát választott magának, aki a fiú fejére egy pohár bort öntött, s ezzel teljes jogú legénnyé vált. A fiatalok hajnalig mulattak, majd a felavatott legényt ahhoz a lányos házhoz kísérték, akinek már titkon udvarolt.
A legényavatás sok helyen aprószentek napján, farsangkor, vagy a helyi búcsú napján történt. Akit felavattak legénynek, joga volt dohányozni, kocsmába járni, a lányos házakat meglátogatni, de az illendő magatartásra a legénybíró mindig ügyelt.
A leánybandák rivalizáltak egymással
A serdülőkorból kinőtt lányokat is felavatták, amikor eladósorba kerültek, az avatások pedig a legények szervezte alkalmakhoz és a munkákhoz kötődtek. A leányoknak sokkal szilárdabb, jobban körülhatárolt erkölcsi szabályai voltak, mint a legényeknek, így az ünnepségük is mértéktartóbb volt.Receptajánló:
A leányavatás, vagy más néven a leánykifőzés legismertebb rituális avatási szertartásai közé a húsvéti korbácsolás és leánycégér tartozott. A korbácsolás valójában jelképes vesszőzés, aminek célja nem a lányok verése, hanem a termékenység biztosítása volt. A leánycégér egyfajta életfa volt a ház előtt, ami jelezte, hogy a háznál eladósorban lévő lány lakik: az apa egy oszlopot ásott a ház elé, amire forrásvízzel teli cifra korsót helyeztek, és kukoricacsővel körül aggatták, ami az élet továbbadását szimbolizálta. A lányoknál a rituális szertartások helyett inkább a korosztályváltást kísérő szokások felvétele jelentette a nagylánnyá érést: az ünnepeken, a templomi ülésrendben a nagylányok közé ültek, valamint a nagylányok ruháját és hajviseletét hordták.
Nagylánynak számított az a lány is, akit a legények meghívtak a mulatságba, vagy a nagylányok a fonóba, tollfosztóba. Az iskolát kijárt lány a 14. születésnapján megvendégelte szülei házában a nála egy korosztállyal idősebbeket, akik onnantól maguk közé fogadták. Nagylányként a hozományát neki kellett megszereznie akár napszámosként, akár az otthoni gazdaságban tevékenykedve.
Külön leánybandákba csoportosultak az iparos, a gazda- és a cselédlányok, és a csoportok mindenhova együtt mentek: sétálni, fonóházba, bálba és táncolni is. Ha egyikük férjhez ment, segédkeztek az előkészületekben, és a nyoszolyólányok is a leánybanda tagjai közül kerültek ki. A különböző falurészek lánybandái nem barátkoztak, sőt, rivalizáltak: nem volt ritka, hogy belenyírtak egymás hajába, ruhájába.
Ezeket láttad?
Ezeket olvastad már?
Így manipulálják az éttermek az étkezésünket - a meleg fény...
Tudod, miért nem rendeled az étteremben azt, amit valójában szeretnél? És mitől gondolsz egy ételt minőséginek? Trükkök, amikkel szinte minden étteremben találkozhatsz.
Petrás Gabriella
Ételek, amiket nagyanyáink örömmel falatoztak
Volt idő, amikor a szalonna láttán nem a koleszterin, a tehéntejtől nem a laktóz érzékenység és a fehér kenyérről sem a kalória jutott az emberek eszébe.
Petrás Gabriella
Gyerekkori nyarak ízei - Ezeket ettük 40 éve a tikkasztó...
Emlékszel mennyire szerettük a tojásos nokedlit friss zöldsalátával és a behűtött egresmártást? Neked mi a kedvenc nyári ételed gyerekkorodból?
Petrás Gabriella
A 3 nosztalgikus innivaló, amit gyerekkorunkban inkább megettünk
Neked is ragacsos volt a szád a Limotól? Te is kanalaztad a Bedeco kakaóport? Gyerekkorunkban nemcsak az Gabi fogkrémet kóstoltuk meg, hanem az innivalókat is megettük.
Petrás Gabriella
