Értesíthetünk a legfrissebb témákról?

oké!

Ételek, amiket nagyanyáink örömmel falatoztak

Volt idő, amikor a szalonna láttán nem a koleszterin, a tehéntejtől nem a laktóz érzékenység és a fehér kenyérről sem a kalória jutott az emberek eszébe.

Nagyanyáink idejében még természetes volt, hogy a reggeli kalács mellé tehéntejet, uzsonnára pedig szalonnát, hagymát és fehér kenyeret egyenek.

Tehéntej

Ugyan a friss tehéntejet már régen is ajánlatos volt felforralni, mielőtt ittuk, de ezen kívül semmi egyéb furmányosságon nem esett át, hacsak nem savót, vagy írót készítettek belőle. Nagyszüleink még széles mosollyal itták a kis bádogbögréjükből, vagy a porcelán csészéből a tehéntejet, és el nem tudtak fenségesebb reggelit képzelni a kemencében sült kalács mellé.

Szalonna

Reggelire, ebédre, uzsonnára, vagy szimplán desszertnek – szalonna mindig volt a háznál, és soha nem kosarazták ki a szalonnát kínálót. Fehér kenyérrel, hagymával verhetetlen ételnek számított, ami az egész napos fizikai munka után, vagy közben kellő energiát biztosított. Tény, hogy azt az energiát, amit a szalonnával nagyszüleink bevittek, el is égették a napi munka során, és nem íróasztal mellett tologatták a virtuális aktákat.

Ha megkívántad a szalonnát, mutatunk három tuti receptet vele!


Fehér kenyér

A fehér kenyér sokáig az arisztokrácia kiváltságának, a jólét szimbólumának számított, így az egyszerű emberek és a szegények barna kenyeret, vagy rozskenyeret ettek. Később már a legtöbben megengedhették maguknak, hogy fehér kenyér kerüljön az asztalra, és jószántukból a 21. századig nem is cserélte le senki szénhidrát csökkentett barna változatra. Az íze számított és az, hogy puha legyen, ami gulyás, vagy paprikás krumpli mellé mennyei kísérőnek bizonyult.

Ezeket olvastad már? 

Szólj hozzá!

Hozzászólások (3)

A komment maximális hossza nem lehet több, mint 3969 karakter!

Korrektor
Korrektor Sun, 2018-08-05 23:33

Ez is egy teljes tudatlanságban megírt cikk. A régen minden szép volt téveszmékhez a múlt és a jelen ismeretének a komoly hiánya kell. Akkor is ugyanúgy laktózérzékeny volt a magyarok harmada, és akkor is létezett lisztérzékenység, léteztek allergiák. Úgy tűnik, hogy a cikk írója ráadásul nem tud semmit sem a TBC-ről, sem a régi idők étkezési szokásairól, sem annak társadalmi felépítéséről. Nem is érdemes tovább elemezni. Ez az írás a Nosalty szégyene.

viraghh
viraghh Sat, 2018-08-04 21:28

Ez már megint egy marhaság. Nagyanyáink idején reggelire nem ettek kalácsot, legfeljebb húsvétkor, karácsonykor. Ettek viszont vajas/zsíros kenyeret/tojást és kásákat. Ebédre mindig kivitték az asszonyok a főtt ételt a férfiaknak a földekre, ki mit főzött, többnyire leveseket, paprikás krumplit, esetleg szalonna, hagyma kenyér, egyszerű ételeket. Uzsonna nemigen volt, de vacsora is a déli maradék vagy egyszerű lángos, héjában sült krumpli vagy tésztaféle. A tej meg adva volt, hiszen naponta kétszer fejték a tehenet. Kenyeret meg az asszony sütött, volt, aki hetente, de volt olyan család is, ahol csak 2 hetente. Akkor készült 4-6-8 hatalmas kb 3 kilós kenyér és azt ették, amíg tartott. Nem az volt a lényeg, hogy szép fehér és puha legyen, hanem hogy elég legyen a családnak. Szerkesztők, én értem, hogy nyár van, meg uborkaszezon, de azért mielőtt valamit leírtok, jó lenne előtte hiteles forrásból tudakozódni az adott témában.