Ételek, amiket nagyanyáink örömmel falatoztak

Volt idő, amikor a szalonna láttán nem a koleszterin, a tehéntejtől nem a laktóz érzékenység és a fehér kenyérről sem a kalória jutott az emberek eszébe.

Nagyanyáink idejében még természetes volt, hogy a reggeli kalács mellé tehéntejet, uzsonnára pedig szalonnát, hagymát és fehér kenyeret egyenek.

Tehéntej

Ugyan a friss tehéntejet már régen is ajánlatos volt felforralni, mielőtt ittuk, de ezen kívül semmi egyéb furmányosságon nem esett át, hacsak nem savót, vagy írót készítettek belőle. Nagyszüleink még széles mosollyal itták a kis bádogbögréjükből, vagy a porcelán csészéből a tehéntejet, és el nem tudtak fenségesebb reggelit képzelni a kemencében sült kalács mellé.

Szalonna

Reggelire, ebédre, uzsonnára, vagy szimplán desszertnek – szalonna mindig volt a háznál, és soha nem kosarazták ki a szalonnát kínálót. Fehér kenyérrel, hagymával verhetetlen ételnek számított, ami az egész napos fizikai munka után, vagy közben kellő energiát biztosított. Tény, hogy azt az energiát, amit a szalonnával nagyszüleink bevittek, el is égették a napi munka során, és nem íróasztal mellett tologatták a virtuális aktákat.

Ha megkívántad a szalonnát, mutatunk három tuti receptet vele!

Fehér kenyér

A fehér kenyér sokáig az arisztokrácia kiváltságának, a jólét szimbólumának számított, így az egyszerű emberek és a szegények barna kenyeret, vagy rozskenyeret ettek. Később már a legtöbben megengedhették maguknak, hogy fehér kenyér kerüljön az asztalra, és jószántukból a 21. századig nem is cserélte le senki szénhidrát csökkentett barna változatra. Az íze számított és az, hogy puha legyen, ami gulyás, vagy paprikás krumpli mellé mennyei kísérőnek bizonyult.

Ezeket olvastad már?

Címlapról ajánljuk

További cikkek