2021.07.19.

Azta'Pasta | Így készül az eredeti Spaghetti alla Carbonara

Simon Gábor

Autentikus olasz sorozatunk, az Azta'Pasta második sztárja a közkedvelt carbonara spagetti lesz!

A Spaghetti alla Carbonara születése a XX. század közepére tehető, hazája pedig Lazio régiója. Nagy valószínűséggel a II. világháború befejező szakaszához, az olaszországi hadjárat során lezajló eseményekhez kötődik, létrejöttében pedig nagy szerepet játszhatott az amerikai katonai tápanyag is: a tojás és a bacon(illetve bármilyen szalonna) összekeverve a helyi száraztésztával és sajttal hatalmas sikert aratott mindkét oldalon.

Egy másik elmélet szerint a név a "carbonaro" szóból ered, ami annyit jelent, hogy faszénégető, vagyis feltehetően a helyi faszénégetők eledele volt, a benne lévő borspehely pedig nem mást, mint a szenet szimbolizálja.

Minden "eredeti" receptnek is megannyi verziója van, ez alól a carbonara sem kivétel. Mi most egy római stílusút mutatunk be, ami csupán 5 összetevőből áll:

spagetti, guanciale, Pecorino Romano, fekete bors, tojás.

A lelkét a guanciale adja, ami egy hónapokig érlelt tokaszalonna –ez teszi kellően zsírossá és ízessé a szószt. Helyettesítője általában a könnyebben beszerezhető pancetta szokott lenni, ami viszont a disznó egy kevésbé zsíros része. Ebben az esetben olívaolajjal segítik a pirulását. A bacon és füstölt társai egészen más ízvilágot adnak már az ételnek, ezért nem javasoljuk a használatukat.

Sajtok közül az érlelt Pecorino Romano juhsajt a legjobb választás, mivel ő szintén Lazio régiójából származik. Helyettesíteni vagy keverni szokták még Parmigiano Reggianoval, de ha igazán autentikek akarunk maradni, akkor válasszuk az őshonos pecorinot.

Továbbá a carbonara krémjéhez nélkülözhetetlen a tojás. Van, aki csak a sárgájára esküszik, viszont mi beletesszük az egészet, mivel mi sem szeretünk pazarolni, és ez régen sem volt szokás, főleg nem a háború utáni szegénységben.

Elkészítése kissé technikás, ha nem figyelünk oda, könnyen összehozhatunk egy szalonnás rántottát tésztával. A lényeg az időzítés és a megfelelő hőmérséklet. Zárjuk el a lángot, miután a lepirított szalonnát összekevertük a megfőtt tésztával és egy kevés főzővízzel. Miután kissé elcsendesedett, és már nem forró, akkor önthetjük hozzá folyamatos keverés mellett a sajtos tojást. Mikor kellően besűrűsödött, azonnal tálaljuk és fogyasszuk!