Már a trailer is erősre sikerült, hát még az egész 107 perces alkotás! A Menü főszereplői között köszönthetjük Ralph Fiennes-t (mint A séf), Anya Taylor-Joyt és Nicholas Houltot, akik mindhárman brillíroznak. Dacolván a borongósan feszültre sikerült séfdrámákkal, A Menü furcsán indul, sejthető, hogy nem kell sok hozzá, hogy elszabaduljon a pokol. És el is szabadul, egy fiktív csúcsétteremben, ami egy elhagyatott szigeten várja dúsgazdag vendégeit.
Taylor és Margot éppen a kikötőben várják a hajót, ami elviszi őket a szigetre, ahol a világ ünnepelt gasztromágusa, Julian Slowik gasztroszínháza várja őket.
A Galagonya (Hawthorne) szigeten egyedül az étterem, az ahhoz tartozó gazdaság, a dolgozók spártai tömegszállása és a séf vadászháza áll.
Első körben egy precíz, szabálykövető ázsiai hölgy vezeti körbe őket a területen, a füstölőtől kezdve a partig, ahol éppen halászok gyűjtik az este elfogyasztandó tengeri finomságokat. Minden a koncepcióról, a mikrogazdálkodásról, a különleges alapanyagokról szól, de nem minden látogatót érinti meg ugyanúgy a téma.
A Nicholas Hoult által megformált karakter, Taylor például teljesen el van alélva, míg partnere, Margot egyáltalán nem érdeklődik és hamar ki is derül, ő több mint laikus, úgyis Taylor fizet, neki mindegy. Van a hajóval érkező csapattagok között egykor híres, de kissé lecsúszott filmsztár és asszisztense, kellemetlen, agyát megjátszó üzletember, csendesnek tűnő idős pár és híres ételkritikus is.
Elképesztően ízléses, minimalista stílusban épült a Hawthorne, minden egyes szegletét jó nézni, de az étterem valójában egy erődítmény, ami kisvártatva ki is fog derülni. Ami az erődben történik, amit a konyhában csinálnak és ami Slowik fejében játszódik az egészen sokkoló, onnantól kezdve, hogy a saját édesanyja tajtrészegre issza magát a vendégtér egy sarkában, odáig, hogy mindenre képes a fejében kialakított koncepció megvalósítása érdekében. Tényleg mindenre.
És ha már ars poetica és koncepció: A Menü tökéletes kifiigurázása mindannak, ami a topgasztronómia körül történik.
És most ezt nem is magára az alkotásra, séfekre és éttermekre értjük, hanem a médiavisszhangra, a szakácsversenyekre, a görcsös televíziós séfképzőkre, a különböző kalauzok szubjektív (na persze!) pontozásaira például. Valamint a marketingesek lózungjaira, amivel tele van már a padlás és rendkívül bosszantóak és erőltetettek. Nincs elemibb dolog az étkezésnél és a jóllakásnál, de ami az elmúlt 10-15 évben történt ezen a területen, az kicsit már megfekszi az ember gyomrát.
Slowiknak sok minden megfeküdte, van oka a boldogtalanságra és a zsörtölődésre, szóval bosszút áll a burzsoázián, a magukat felsőbbrendűnek gondoló gazdag sznobokon, ezt pedig egy olyan kenyértállal kezdi, amire nem jár kenyér. És olyan eszement és kegyetlen csapásokkal folytatja, ami miatt tényleg gasztrohorror a film műfaja. Csak győzzük kivárni a Hawthorne desszertjét!
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
Szerző: Pákozdi Nóra
Címlapkép: Forum Hungary
További filmek, amiket mindenképpen nézz meg:
