Pár éve hoztunk egy utóbb nagyon klassznak bizonyuló döntést, és a barátommal elutazunk Grúziába. A Kaukázus lábainál fekvő aprócska országban láttunk ötezer méter magas csúcsokat, sivatagot és furcsa, párás, szubtrópusi erdőket is. Mégis, az egész utazás során a legizgalmasabb élmények közé tartoztak az ételek is. A grúzok konyhája egyszerre idézi az orosz, a közel-keleti és a török ízeket. Sok-sok szárított gyümölcs, cékla, padlizsán, még több koriander, dió és tárkony számunkra szokatlan, de hihetetlenül összetett és kifinomult használata jellemzi az itteni konyhát - már nálunk is több étteremben, például a Dobrumbában is kaphatsz ízelítőt a grúz kajákból. Emlékszem, egyszer egy étteremben olyan csirkeragut kóstoltunk, aminek a szósza szinte teljes egészében tárkonyból állt, egy is citrommal, fokhagymával, fehérborral feldobva. Ez a csodálatos zöldfűszer számunkra sem ismeretlen, de grúziai barangolásaink során egészen meglepő formában is találkoztunk vele.
Nagy melegben jártuk a főváros, Tbiliszi utcáit, és szerettünk volna venni egy üveg vizet. Az élelmiszerbolt polcain azonban egy neonzöld színű, furcsa ital hívta fel magára a figyelmünket. Mivel a grúzok saját ABC-jét nem tudtuk elolvasni, úgy döntöttünk, kockáztatunk, és megkóstoljuk a bizarr folyadékot.
A üdítő íze egészen döbbenetes volt: pokolian édes és pokolian tárkonyos. Be kellett vallanunk, nekünk mérhetetlenül bejött a tárkony aromája édesre hangolva.
1887-ben egy grúz patikus, Mitrofan Lagidze jött rá arra, hogy ha a tárkonyszörpöt felönti szódával, frissítő ital lesz a végeredmény - írja az Atlas Obscura. Majdnem egy évszázaddal később, a szovjet időkben kezdték el a tárkonyos üdítőt nagy tételben gyártani Grúziában. A termék olyan népszerű, hogy a mai napig számos cég számos márkáját meg lehet vásárolni akár a legkisebb élelmiszerboltban is - ottjártunkkor mi is minden boltban találtunk ebből a furcsa, neonszínű italból.
