Soha nem tartottam magamat nagy húsevőnek - magamtól félévente egyszer, ha csirkemellet veszek, ha pedig máshol kosztolok, akkor inkább a vega opció mellett döntök, mint hogy ízetlen szárnyasokkal és szétszárított, vagy éppen mócsingos disznóhússal etessenek. Egy jó steak-et, egy órákig sült szaftos combot, vagy ízletes, zsíros kolbászt, szalonnát persze bármikor örömmel magamba nyomok, de húskérdésben nálam nagyon igaz a minőség előbb, mint a mennyiség elv.
Pont ezért gondoltam, hogy könnyen fog menni a Hinyencceltervezett egy hónapos hús nélküli élet - csak éppen a rejtett buktatókkal nem számoltan. Persze, nyilván tudtam én, hogy a rakott krumpli is tiltó listán lesz, de azért kicsit könnybe lábadt a szemem, mikor a vasárnapi ebéd alatt ezt a fogást skippelnem kellett. Ugyanez volt a helyzet a sólettel, a marhapörkölttel, a rakott kellel, meg úgy általában az összes húsos egytálétellel, amiből úgy amúgy sokszor ki is piszkálom a húst, csak a belefőtt ízét élvezem.
A húsmentes hónap alatt egyébként nem sok változást figyeltem meg - nem aludtam jobban, nem nőtt gyorsabban a hajam, és a Maratont sem futottam le. Viszont azt hiszem, soha nem esett még olyan jól a hús, mint mikor egy hónap után újra találkoztunk egymással. Mivel az egytálételek hiányoztak a legjobban, már a vége előtt egy héttel tudtam, hogy március első napjaiban meg kell csinálnom apukám isteni, szaftos bácskai rizses húsát, ami leginkább egy húsos-paradicsomos rizottóra hasonlít, és semmi köze nincs a kiszáradt menzás verzióhoz. Amúgy tudjátok, hogy ez az étel a szerb gyuvecsnek a hazai változata?
Az ötvenes években kapta a bácskai jelzőt, mikor a láncos kutya Tito miatt tartózkodtunk attól, hogy a szerb nevet aggassunk az ételeink elé. Valójában inkább nyári étel, hiszen egy hosszú lére eresztett pörkölt paradicsommal és paprikával dúsítva, amibe a végén rizst főzünk. Úgyhogy, ha még nincs menü a hét végére, ne is gondolkozzatok tovább - főzzetek egy szaftos bácskai rizses húst!
