Miért szerettük és utáltuk egyszerre a menzás piskótát? Erre a kérdésre több választ is adunk, de azt előre bocsátjuk, hogy bárhogy is éreztünk aznap, amikor a táblán megláttuk kiírva, bementünk az étkezőbe, és a tányérunk üres maradt távozásunk után. Általában húslevessel párosították, ami ugyancsak az ehető fogások közé tartozott.
Szerettük, mert mondjuk egy halott színű körtekompóthoz vagy egy fonnyadt almához képest a csokis piskóta jóval csinosabb, előkelőbb és édesebb volt. Utáltuk, mert mindig odakozmált a szósz főzés közben, a tészta pedig olyan fojtós volt, hogy csodaszámba megy, hogy senki sem fulladt meg ebéd közben. Az évek múltával végül mégis is ez az ikonikus, kozmás aroma maradt meg a legjobban az emlékezetünkben. Amikor otthon elkészítettem, szinte hiányoltam, ugyanis nem hasonlított a menzásra. Ekkor jött a gondolat, hogy legyen akkor már tényleg jobb alapanyagokból a szósz, és könnyedebb a tészta.
A piskóta ezért lett vizes piskóta. Tehettem volna kisebb sütőedénybe, hogy magasabb legyen, ugye? De ezt is meg lehet kreatívan oldani, ha egy tálaló gyűrűvel korongokat szúrunk ki, így, elcsúsztatva két karika is kerülhet egy tányérra!
A szószba igazi belga étcsokit tördeltem, nektek is ezt ajánlom, legalább 75%-osat vegyetek hozzá. Biztosra mentem, így még további kakaósítást végeztem, ez is magas minőségű kakaóporral végeztem.
Az öntet fényességéért ment a lábasba még márkázott vaj, és tejből se a soványkát használtam, hanem a zsírosabb, 2,8-asat.
Olyan kukoricakeményítőt vettem, aminek az összetevőiben csak ez az egy hozzávaló szerepelt, tehát a minőségen sehol sem spóroltam. A szósz tényleg fenomenális lett, és szerencsére jó sok, mert ennek a fogásnak az igazi halála az, ha szárazon marad a menzás piskóta!
Fotók és recept: Bagdi Gréta
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
Még több szépséges süti itt:
