Megszentségtelenítettem a lecsót - utóbbi évem az orvosi vizsgálatok és allergének körgyűrűjében telt, aminek egyik hozadékaként fél éve nem eszem paradicsomot. Nem megyek bele a részletekbe, a lényeg, hogy többnyire simán viselem a megszorítást, és csak elvétve állok legörbült szájjal a piacon a hosszúkás, szinte bazsalikomillatú datolyaparadicsomok vagy a most szezonális töltöttpaprika-receptek előtt - ezek (voltak) a kedvenceim.
Receptajánló paradicsommal:
A lecsó viszont pont abba a kasztba esik a fejemben, amiben (anyukám receptjét követve) nem is annyira a paradicsom, mint a paprika játssza a főszerepet, plusz ugye ott van a jó öreg őrölt pirospaprika is, mint jollyjoker, amit tudom, sokan vörös posztóként kezelnek lecsókészítés közben, de jelen esetben most tökéletesen pótolta a hiányzó paradicsompiros színt, és jó ízt is adott, nem keveset.
És ha már egy fő hozzávalóval kevesebb, osztottam-szoroztam, és beválasztottam a CUKKINIT is plusznak - a zöld szín sem lesz rossz látványként, és hát muszáj volt valamivel még felturbózni, a paradicsomok emléke felett adózva.
Receptajánló lecsóra:
Ja és a kolbászt sem hagytam ki (bár ki szoktam, de mióta tejfehérjementesen élek, irtóra rákaptam a kolbászra, urambocsá), meg tojást is dobtam hozzá, mert imádom...
...szóval végül összeállt egy kvázi tökéletes lecsó, amiből egészen meglepő módon kicsit sem hiányzott a paradicsom íze.
Hozzávalók kb. 3 adagra
1 nagy fej hagyma (zöldhagyma is jó)
kb. negyed kiló lecsópaprika, minél színesebb, annál jobb
kevés hegyes erős
egy (nem túl nagy) cukkini
só, bors, zsiradék, fűszerpaprika
kolbász ízlés szerint
Elkészítés:
A hagymát zsiradékon megfuttatom, mehet rá a kolbász karikákra vágva, erre a fűszerpaprika, ekkor már tűzről lehúzva. Ezután felöntöm kb. 3 dl vízzel, mehetnek bele a zöldségek felaprítva, só, bors, és rotyogtatom kb. 30 percig. Tojás a legvégén. Kész!
Ezt is nézd meg az ízHUSZÁR magazinon:
Szinglikonyha: 2 igazi magyaros menzás kedvenc tejmentes változatban
