Az első Községi Élelmiszer-kereskedelmi Rt., vagyis a Közért 70 éve, 1948-ban nyitotta meg kapuit. Több, mint 300 budapesti és 31 vidéki közért várta a vásárolni vágyó háziasszonyokat, családokat, időseket és fiatalokat. Eleinte a pultok mögött szakképzett eladóktól kérhettük a kenyeret, a Sertésmájkrémet és a Bambit, majd az első önkiszolgáló közértekben már mi magunk válogathattunk a kínálatból.
A kávédarálókhoz ugyan a vásárlás után mentünk, de az üzletbe lépve mindenkit kávéillat fogadott. Darált kávé finom bukéja lengte be az egész boltot, és az őrölt kávé aromája egybeforrt a közértekkel. A pénztártól távozva rendszerint a kávédarálók felé vettük az irányt, hogy a szemes Omnia kávét finomra örüljünk, és nagy műgonddal visszatöltsük az eredeti csomagolásba. A gyakorlott vásárlók a masina oldalát megütögetve az utolsó kávéőrleményt is ki tudták nyerni a gépből.
Kávéillattól bódultan a bejáratnál magunkhoz vettünk egy kosarat - a közértekben még nem tologatott senki sem bevásárlókocsikat. A kisméretű, piros, zöld, narancssárga és kék színekben pompázó műanyag kosarakat rendszerint rogyásig pakoltuk konzervekkel, turista szalámival, Traubival, és egy-két joghurthab is került a kupac tetejére.
A gyakorlottabbak saját, fémből készült, összehajtható bevásárló cekkerrel érkeztek:
Volt, aki ráérősen, más mérsékelten sietve körülnézett, mire is van szükség. A közétekben bármit beszerezhettünk, amire az esti vacsorához, vagy a vasárnapi ebédhez szükség volt.
Ajándékot, édességet, nassolni valót is vehettünk, ha úgy tartotta kedvünk. A tea mellé Terefere keksz és Vaníliás karika, a gyerekeknek Dunakavics, Medvecukor, Kajla vagy Tibi csokoládé, ajándékba pedig Konyakmeggy és Macskanyelv dukált.
Az önkiszolgáló közértek előtt a pult mögött sokáig fehér köpenyes eladók várták a vásárlókat. Rajtuk múlott, hogy felülről a harmadik kenyeret, vagy jobbról a második rúd szalámit kaptuk-e.
A hűtőpultban Mackósajt, kenőmájas, Trappista sajt és turista szalámi csábított, amikből otthon a legfinomabb szendvicseket készíthettük el.
A pultról a mérleg sem hiányozhatott, és mellőle a feltornyozott tojások, amik nélkülözhetetlenek voltak a reggeli bundáskenyérhez, a rántotthúshoz és a rakott krumplihoz.
Ha már mindent beszereztünk, amire szükségünk volt, a pénztárak felé vettük az irányt. A pénztársor a robosztus gépek jellegzetes kerregő, csilingelő hangjától volt hangos.
Miután megtudtuk a vásárlás összegét a pénztárostól, a pénztárcánkból zöld Petőfi tízest és Dózsa György húszast, barna Rákóczi ötvenest és piros Kossuth százast húztunk elő. Egy-egy nagy bevásárlás után pehelykönnyű egyforintosokat, és egészen apró kétforintosokat kaptunk vissza.
A pénztártól való távozás után hálós szatyrokba pakoltunk, amik akár egy görögdinnyét is elbírtak. Jellemzően elnyűhetetlenek voltak, és a szivárvány szinte minden színében hozzájuthattunk.
Ezeket olvastad már?
3 étel, amit Pelikán elvtárs tett felejthetetlenné
Pelikán a nagy fekete autóval olyan sűrűn utazott, mint kalauz a MÁV-val, és a habos tortáról, meg az életről is konkrét elképzelései voltak.
Petrás Gabriella
A 3 nosztalgikus innivaló, amit gyerekkorunkban inkább megettünk
Neked is ragacsos volt a szád a Limotól? Te is kanalaztad a Bedeco kakaóport? Gyerekkorunkban nemcsak az Gabi fogkrémet kóstoltuk meg, hanem az innivalókat is megettük.
Petrás Gabriella
Zsíros deszka és vajas kenyér – Régi idők legcsodásabb ételei
Fehér kenyér, zsír, lilahagyma, ínyenceknek egy kis piros arany – régen ennyi is elég volt a boldogsághoz.
Petrás Gabriella
Ezek voltak a '90-es években gyerekkorunk kedvenc fagyijai
A Leo maga volt a mennyország, a Calippot a gyümölcsrajongók nyalták, a fagylaltport pedig a legtöbben még azelőtt megettük, hogy fagylalttá avanzsálódott volna.
Petrás Gabriella
