A Kínai Tudományos Akadémia kutatása kimutatta: az elmúlt évszázadokban, évezredekben folyamatosan gyengült a szaglásunk, ez a tendencia pedig valószínűleg a jövőben is így folytatódik majd – ennek vélhetően az az oka, hogy sokkal kevésbé van szükségünk a szaglás érzékszervére most, hogy nem úgy vadásszuk a vacsorát, és nem kell menekülnünk a ragadozók elől.
A felfedezés a pézsma és a BO (testszag) receptorgének elemzésén alapul – ha valaki régebbi receptorgénekkel rendelkezik, jellemzően jobb a szaglása, mint annak, aki nem. Az eredmény azt az elméletet támasztja alá, ami szerint a szaglás képessége fontosabb volt őseink számára, mint számunkra: kiszagolhatta a veszélyes ragadozókat és a közelben található táplálékot. Ma már erre a tulajdonságunkra nincs szükségünk, így fokozatosan kopik is ki belőlünk.
A kutatáshoz 1000 han kínai ember genomját vizsgálták át, hogy azonosítsák azokat a változatokat, amelyek tíz illat érzékeléséhez kapcsolódnak. Az eredményeket megerősítették a kísérlet megismétlésével, 364 etnikailag különbözőbb ember részvételével. A kutatócsapat két olyan új gént talált, amelyek segítségével érzékelhetjük a parfümökben használt szintetikus pézsmát és egy vegyületet az emberi hónalj izzadságában.
A szaglásunk természetesen nem olyan jó, mint a legtöbb állatnak: az emberi orrban körülbelül ötmillió receptorsejt található, amiből egy kutyának 200 milliója van. De minden ember máshogy érzékeli az illatokat és szagokat intenzitásuk, minőségük és kellemességük szerint.
A tudósok ezeket a véleményeket kombinálták a genetikai vizsgálatokkal, hogy felfedezzék a különféle szagreceptorok szerepét. A résztvevők mindannyian másfajta, a pézsmára és izzadtságszagra érzékeny géneket hordoztak, amik meg is határozták azt, mennyire volt jó a szaglásuk.
Ez a tanulmány az első, amely bemutatja, hogyan fejlődött kevésbé érzékennyé az orrunk a több tízezer év alatt, amióta a bolygón élünk. Azt is mutatja, hogy azok az emberek, akiknek régebbi szagreceptor-génjeik vannak, más főemlősökhöz hasonlóan hajlamosak a szagokat intenzívebbnek érezni. Ennek oka a szagreceptorainkat kódoló gének megváltozása.
A folyamat valószínűleg a jövőben is folytatódni fog – a szaglásunk nagy eséllyel soha nem fog eltűnni, de enyhülni még enyhülhet, ami a szagoknál áldás, az illatoknál átok lehet.
Még több a szagokról:
