A kürtőskalács Székelyföld egyik leghíresebb étele, amelyet hagyományosan fahengerre tekerve, parázs felett sütnek barnára, majd megforgatják ízesített cukorban. Nevét minden bizonnyal a kályhacsőről (kürtőről) kapta, azonban minden bizonnyal egy német eredetű csemegéről van szó. Erdélyben ugyanis, csak pár évtizeddel azután kezdték el készíteni, hogy magyarra fordítottak egy német szakácskönyvet, amiben szerepelt a receptje. Ezért annyira divatos manapság úgy brandingelni az autentikusnak szánt ételt, hogy „Erdélyi kürtőskalács”. A régi időkben főleg ünnepekre – keresztelőkre, esküvőkre – készítették, akkor még natúran és csak később vált szokássá cukorban meghempergetni.
Egy másik, vitatott elmélet szerint viszont egészen a honfoglalás idejére kell visszamennünk, amikor is a portyázó magyar ősapáink a zsákmányból tésztát gyúrtak, és kürtjeikre tekerve sütötték meg azt.
Hogy mikor és hogyan készült el először a kürtőskalács, azt nem tudhatjuk biztosan, azt viszont igen, hogy ma már nehéz olyan strandot találni, ahol ne lenne minimum egy kürtőskalács-árus, a vásároknak pedig nélkülözhetetlen szereplője. Ennek ellenére (vagy éppen ezért) mostanában nemegyszer előfordult velem, hogy bedőltem a csábításnak, és ugyan kinézetre tökéletes volt, az íze azonban minősíthetetlen. Ráadásul nem ritka az sem, hogy látványra sem túl bizalomgerjesztő: a tészta kívülről aranybarna, de belül megmagyarázhatatlan sárga színben pompázik. Pontosabban meg tudom magyarázni: valószínűleg valamelyik hozzávalót adalékanyaggal helyettesítik, csak a miértjét keresem.
Már csak azért is, mert a kürtőskalács tipikusan az az étel, ami a hagyományos receptek alapján elkészítve az igazi. Ebben az esetben amennyire csak tudjuk, tegyük félre kényszeres gasztroújító szellemiségünket, mert semmi trükköt vagy csavart nem kell belevinnünk. Aki csinált már valaha kelt tésztát (és sikerült is neki), az bátran megpróbálkozhat az otthoni elkészítéssel. Lehet mindezt sütőben is, de ha valóban autentikusak szeretnénk maradni, és az igazi kürtőskalács ízélményre vágyunk, akkor a kertben, parázson tegyük mindezt.
Ha nincsen otthon (és miért lenne?) spéci, kifejezetten erre kitalált fanyársunk, akkor használhatunk alufóliával betekert sörös dobozt vagy a papírtörlő hengerét, vagy ahogy elődeink is tették az Alföldön, kukoricacsutkára is tekerhetjük, de igazság szerint bármit használhatunk, legyünk leleményesek! Fontos, hogy a fóliával bevont célszerszámot kívülről kenjük be vajjal, hogy sütés után könnyedén lecsusszanjon róla a megsült kalács. Sütés közben egyedül arra kell figyelnünk, hogy rendszeresen forgassuk, hogy szépen, egyenletesen barnuljon meg! Amikor készen van, akkor pedig csak saját ízlésünkön múlik, hogy mibe hempergetjük meg: az idős hölgyek általában a diósat szeretik, én a fahéjasat, de maradhatunk a klasszikus vaníliásnál is, vagy kísérletezhetünk, mondjuk levendulással. Ha megjött a kedved a hétvégi kürtőskalács sütögetéséhez, akkor recepteket itt találsz hozzá.
