Na, de mi az a sulyom? Unokáim is ezt kérdezték, amikor fellapoztuk dédnagymamájuk már igencsak viseltes szakácskönyvét, hogy abból süssük a csörögefánkot.
Amúgy a sulyom a mirtuszvirágúak rendjébe tartozó vízinövény. Gyerekkoromban először én is csak mint a csörögefánk egyik változatát ismertem meg. Unokáim még sulymot nem ettek (gesztenyéhez hasonló ízű), de fánkként nagyon megszerették. Régen fogyasztották a termését, a keleti ételekben ma is használják, és sokszor vízi gesztenye néven emlegetik, de az ízén kívül semmi köze nincs a gesztenyéhez.
Persze nem kell a tésztába sulyompor, nincs benne semmi ördöngösség, csak csillagszerű alakja hasonlít a már említett növény termésére. Amikor még Debrecenben laktunk, a Hortobágy folyóban sokszor gyűjtöttünk sulymot gyerekeimmel, vagyis unokáim szüleivel. Így hát amolyan emlékidézésként vettem elő anyukám szakácskönyvét, és annak alapján készítettem el a sulyomtésztát, vagyis a csörögét.
Mielőtt kinyújtottam a tésztát, megmutattam unokáimnak a növény termését is, amit régóta őrizgettem. Hogy miket mondtak rá, mihez hasonlít? Lopakodó, csillag, denevér és harangvirág... Végül maradtunk annál, hogy mégiscsak legyen eredeti nevén sulyomfánk, hiszen így szerepelt a dédmama szakácskönyvében is.
Mari nagyi esete a turbolyával! >>
Az ötszáz oldalas szakácskönyv címe amúgy A jó házikonyha – és tényleg jó. Megjelenésének dátuma nincs meg, csak az ajánlás: „Ajánlom hálám jeléül édesanyámnak, bánffyhunyady Hunyady Domokosné szül. magyarlápossy Lápossy Máriának.”
Azt viszont megígértették velem unokáim, hogy nyáron elmegyünk sulyomnézőbe a Hortobágyra. Több szó aztán nem is esett a sulyomról, ugyanis nemigen tudtak megszólalni, mert már tömték magukba az akkorra éppen kisült csörögét.
Én pedig ajánlom a sulyomfánkot unokáimon kívül minden kicsi és nagy gyereknek és felnőttnek is – szeretettel.
Mari nagyi
Készíts te is ínycsiklandó gőzgombócot! >>
A rovat további cikkeit itt találod >>
