E heti gasztrobloggerünk, a NoSalty népszerű szakácsa, Szilvásgombóc egy gyerekkori emléket hozott nektek, az olcsó, gyors, tápláló, egyszerűen elkészíthető puliszkát, édes tejföllel.
{ GALÉRIA = title:Puliszka%20%C3%A9des%20tejf%C3%B6llel%2C%20l%C3%A9p%C3%A9sr%C5%91l%20l%C3%A9p%C3%A9sre, 1,2,3,4,5,6,7 }
A kukorica minden elkészítési formáját nagyon szeretem, ezért sokszor kerül az asztalunkra. De amit már régóta nem ettem, az a puliszka. Bár nem is értem, miért nem készítem gyakrabban ezt a hagyományos, rendkívül egyszerű, olcsó és tápláló ételt.
Szerintem, mindenkinek vannak olyan kedvenc ételei, amit ha újra és újra kóstol, a számára kedves étel íze mellett, a hozzájuk fűződő emlékek is előjönnek.
Az én szívemben is vannak ilyen ételek, és amikor ezeket eszem mosolygok, mert emlékezem. Ezek közé tartozik például a tejfölös lecsó, amit nyaranta hétvégén, reggelire ettünk friss puha kenyérrel, vagy a bableves csipetkével, amit gyerekkoromban édesanyám fura módon úgy tálalt, hogy friss, apróra vágott lilahagymát szórt a tetejére. A csipetkét pedig, mindig én csipkedtem hozzá. Vagy a házi szilvalekvárral töltött hosszú fánk, amit a nagymama készített, mert tudta, hogy én a sima kerek mellett azt szeretem igazán. Vagy a Húsvét nélkülözhetetlen étele a sárgatúró, amit szintén minden évben mosolyogva eszek, mert szinte magam előtt látom a mamám, ahogy szeleteli a sonka, kalács és tojások mellé.
De ilyen kedves étel számomra a puliszka is. Ez a finomság a régi, gyerekkori nyarakat juttatja eszembe, mikor a szünidőt a nagyszüleimnél töltöttem. Mikor náluk voltam, sokszor készült ez a finomság a nagymamám konyhájában, mert a nagypapám nagy kedvence volt. Igaz, Ő a sós változatát szerette, ami vízben főtt kukoricalisztből, juhtúróval, tejföllel, a tetején pirított szalonnával készült.
Mivel, gyerekként eléggé válogatós voltam, ebben a sós változatban nem ettem meg, így készült a gyerek változat, amit édes tejföllel, gyümölcsökkel, vagy csak házi, barack dzsemmel tálalt a nagymamám. Így édesen, nagyon szerettem, de ahogy az évek teltek, valahogy elfelejtkeztem róla. Most felnőtt fejjel, már azt is tudom, miért volt a papám kedvence ez az étel. Ez a recept nem az autentikus recept, ez már annak, egy általam átdolgozott változata.
Hozzávalók 4 személyre
- 15 dkg kukoricadara
- 2 dl tej
- 2 dl víz
- 10 dkg barna nádcukor (por)
- 1 db tojássárgája
- 2 dl tejföl
- 1 csomag vaníliás cukor, vagy 1 teáskanál vanília kivonat
- 1/2 citrom (kezeletlen) reszelt héja
- 30 dkg friss eper
Elkészítés
- A vizet és a tejet lábasba öntve, egy csipet sóval felforraljuk.
- Mikor felforrt, beleszórjuk a kukoricadarát, és folyamatosan kevergetve, pár perc alatt megfőzzük. Mikor elválik az edény falától, akkor jó.
- A tojássárgájához hozzáadunk 3 evőkanál cukrot, a vaníliát és a citromhéjat, az egészet habosra keverjük és hozzáadjuk a főtt darához.
- Egy nagyobb vágódeszkára terítünk egy darab alufóliát, vagy sütőpapírt és elsimítjuk rajta a masszát, körülbelül egy centi magasan. Így hagyjuk teljesen kihűlni.
- Miután kihűlt és megkötött, tetszés szerint feldaraboljuk, vagy kiszaggatjuk és tapadásmentes, vagy vas serpenyőben kevés vajon, mindkét felén megpirítjuk. De zsírral kikent tepsibe simítva is megsüthetjük szép pirosra.
- Tálaláshoz a cukrot elkeverjük a tejföllel, meglocsoljuk vele a sült puliszkát és friss eperrel körítve tálaljuk. Természetesen, bármilyen idény gyümölccsel fogyaszthatjuk.
